Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Január van, épp csak túl vagyunk a nagy karácsonyi aukciókon, a sikerek kovácsai kipihenik fáradalmaikat. Vagy mégsem? Idei terveikről kérdeztük a legnagyobb magyar aukciósházak vezetőit, és többségüket a helyén találtuk. A Mű-Terem Galéria vezetője, Virág Judit címekre jár, azt mondja, ez a munka elengedhetetlen része, muszáj rendületlenül „horgászni”, sose lehet tudni, mikor akad nagy hal a horgára. A Mű-Terem 2007-ben is három aukciót tervez, a színvonalat így tudják tartani, felelősen felkészülni csak ennyire lehet – mondta lapunknak Virág Judit. További terveiről nem szívesen beszélt, részben babonából, részben óvatosságból, nehogy más megcsinálja. Annyit azért elárult, hogy márciusban, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében nagyszabású kortárs kiállítást rendez a Mű-Terem Galéria, amellyel valamiféle a hatvanas évektől napjainkig húzódó folytonosságot kívánnak érzékeltetni. A tárlat végleges címét még nem találták ki, de egyfajta gondolkodó művészetet mutatnak majd be, ami nem fotoreál, nem videoinstalláció, hanem egyszerűen csak hagyományos festészet. Ezek a művek – bár egy részük megvásárolható lesz – nem kerülnek be a tavaszi aukciós anyagba. A Falk Miksa utcai helyiség lenti termeiben egy állandó kortárs galéria létrehozását tervezik az idén, rendszeres programokkal, kiállításokkal, beszélgetésekkel. Az alkotók névsora sokat elárul. A nagy generáció tagjai: Bak Imre, Hencze Tamás, Nádler István, Klimó Károly, Lakner László, Maurer Dóra, Keserü Ilona. Mellettük a középnemzedékből Gábor Áron, Bernáth András, Fábián Noémi és néhány fiatal, köztük két végzős a képzőművészeti egyetemről.
A Kieselbach Galéria sem szeretne változtatni az évi árverések számán; Kieselbach Tamásnak is az a meggyőződése, hogy koncentrált, jó anyagot összehozni csak a megszokott ritmusban lehet, ráadásul még a legnagyobb házak is egyszemélyes, illetve családi vállalkozások, ennyi a kapacitásuk. De Kieselbach azért elégedett, szereti, amit csinál. A rendszeres kiállítások és a könyvkiadói tevékenység mellett tervez újításokat, de közelebbit ő sem szeretne elárulni, legyen meglepetés, annyit viszont már lehet tudni, hogy a festmények mellett tavasszal fotóanyagot is kalapács alá visz.
A Nagyházi Galéria a tavaszi, őszi és téli nagy árverései mellett eddig is rendszeresen tartott kamara- vagy kamara jellegű aukciókat, ez most sem lesz másképp. Igaz, helyzeti előnyben vannak, mert míg a Mű-Terem és a Kieselbach árverései nagyon drágák (több tíz millió forintba kerülnek) és a költségek tekintélyes részét teszi ki a terembérlet – a Kongresszusi Központ, illetve a Vígszínház –, a képek szállítása, mozgatása, fényképezése, addig Nagyháziék a saját üzletükben árvereznek és a nyomdai előkészítő munkát is maguk végzik. Így jelentős időt és pénzt spórolnak meg, katalógusaik 3-4 nap alatt elkészülnek. Az érdekesség az első félév záró eseménye lesz, egy speciális aukció, ahol 150 hamis képet árvereznek. Mielőtt bárki megijedne, a képeket nem, csak a kereteket vihetik haza a sikeres licitálók, a hamis Scheibereket, Kádárokat, Vaszarykat, Rippl-Rónaikat meg kívánják semmisíteni. Ennek a módját még nem találták ki, de az a cél, hogy kivonják e „műveket” a forgalomból. Megjelentetnek egy katalógust is a képekről, amelyben felhívják a figyelmet a hamisítók stílusára, hogy azonosíthatóak legyenek, ha másutt felbukkannak. Bemutatják a szokásos trükköket, a festmények hátoldalán lévő kamu kiállítási címkéket. A 150 hamis kép egyébként egy ismert gyűjtő kollekciójából származik, akinek a gyerekei végül beleegyeztek a megsemmisítésbe.
