Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szemben a magyarországi szokásokkal, a világ vezető aukciósházainál nem divat a hosszú téli álom: a karácsony körüli pihenő után január második felében már komoly árveréseket tartanak mind a Christie’s, mind a Sotheby’s termeiben. Ez nyilván nem független attól, hogy az amúgy is folyamatos üzemű nagy házak meg akarják lovagolni a tavalyi műtárgypiaci boomot – ugyancsak ellentétben a magyar piaccal, ahol hiába volt rekordesztendő a 2006-os, az árverési naptár menetrendje mit sem változott.
Annyiban a világelső páros is követi a hagyományokat, hogy szokásuk szerint egyidőben tartják az év első nagy New York-i eseménysorozatát, az Amerikához kötődő műtárgyak aukcióit (Amerikán ez esetben az USA értendő). A sort a Christie’s nyitja a régi – XVII–XIX. századi – amerikai ezüstök január 18-i aukcionálásával; a legdrágább egy John Coney márkajelét viselő bostoni barokk kupa a XVII–XVIII. század fordulójáról melyet 150–300 ezer dolláros becsértéken indítanak. Másnap megint csak ezüstök mellett festmények, bútorok, dísztárgyak, nyomatok kerülnek kalapács alá, élen Edward Hicks XIX. századi festményeivel (millió dollár fölötti kezdőárakon), illetve több százezer dollárról induló Chippendale bútorokkal. A Sotheby’snél január 19-től 21-ig tart az „Americana Week”: az ezüstválasztékban nincsenek százezres sztárok, a bútorok ranglistáját – és a három nap összesített listáját – viszont egy olyan, XVIII. századi Chippendale írószekrény vezeti, amelyet 2–5 millió dollárra becsültek a ház szakértői.
Néhány nappal később nagyságrenddel magasabb áron kínálják New Yorkban a 2007 lehetséges első nagy fogásának beharangozott művet: a régi mesterek január 25-i aukcióján a Sotheby’s a 18–25 millió dolláros sávban indítja Rembrandt 1661-ben festett portréját Jakab apostolról – a képre tavaly a maastrichti TEFAF-on keresett vevőt a New York-i Salander-O'Reilly-galéria, de hiába (NAPI Gazdaság, 2006. március 20., 12. oldal). Ugyanebben a magasságban egy kortárs képpel vág vissza a Christie’s február 8-án: Francis Bacon 1956-ban festett, Tanulmány a Portré II-höz című műve kerül kalapács alá Londonban. Az 1992-ben elhunyt Bacon egész sorozatot festett Velazquez X. Innocent pápáról készített portréja nyomán; a Christie’s szakértője szerint ez a legfontosabb a több mint ötven képből álló pápasorozat piacon hozzáférhető darabjai közül. A ház szóvivője 12 millió font körüli leütési árat vár (a katalógust még nem tették közzé); ez mintegy 23 millió dollárnak felel meg, vagyis megdőlhetne a dublini születésű művész 15 millió dolláros rekordja, amelyet tavaly ért el a Sotheby’snél. A második világháború utáni művészek közül eddig nem sokan törték át a 20 millió dolláros határt – az abszolút csúcsot Willem de Kooning tartja, akinek cím nélküli műve tavaly novemberben 27,1 millió dollárért kelt el a Christie’snél –, de szakértők szerint ez egyre gyakoribb lesz, hiszen idén is folytatódhat a kortárs művészet felértékelődésének a trendje.
