Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ékszer- és festményaukcióval zárja az évet a BÁV december 12–13-án. Az első napon 60 millió forint értékben árvereznek ékszereket, órákat és ezüstneműt. Különlegesség a katalógus címlapján szereplő, tenyésztett gyöngy-smaragd-rekeszzománc díszítésű korona, amely valószínűleg egy szobrot díszíthetett a XVII. században; múzeumi szakértők szerint magyar munka, bár Franciaországban is járt, hiszen 1893-tól érvényes francia behozatali jellel rendelkezik. 1979-ben publikálták a Baltenberg katalógusában, utána kerülhetett Magyarországra, most 500 ezer forinton indítják.
Nagy értékű briliáns ékszer, mint mindig, most is akad: egy modern, 3 karátos követ tartalmazó gyűrű 2,5 millió, egy szintén modern nyakék 190 apróbb brillel 2,2 millió forinton kezd. Ezeken kívül is széles a választék milliós ékszerből, csakúgy, mint art deco darabokból, illetve ajándéknak is kitűnő ékszerórákból: egy briliánsokkal kirakott 18 karátos arany karkötőóra 750 ezer, egy 1987-es Patek Philippe karkötőóra egymillió forint kezdő ártól vehető meg. Aki csak befektetési szándékkal vásárol, az már egymillióért hozzájuthat egy másfél karátos foglalatlan briliánshoz vagy vehet akár a magyar piacon újdonságnak számító színes briliánsokat is.
Az ezüstök között ritkaságszámba mennek nálunk a skandináv vagy az amerikai mesterek munkái; az előbbieket a XIX–XX. század fordulóján alkotó norvég I. Tostrup képviseli egy 120 ezer forintért megszerezhető gyümölcstállal. Ugyancsak gyümölcstállal van jelen az 1831-ben, a Rhode Island-i Providence-ben alapított Gorham manufaktúra; specialitásuk, hogy az ezüstön más fémet is alkalmaznak, a most 80 ezren indított darabon például vörösréz elemeket. Egy 19 részes iráni teáskészletre 420 ezer forinttól lehet licitálni.
A második napon festmények kerülnek kalapács alá, néhány bútor mellett. Az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó alkotás Böhm Pál Arató ünnepély című, 3,2 millió forinton induló képe lehet. Az 1870-es évektől készült Böhm-művek számát még körülbelül sem tudjuk; keveset állítottak ki közülük (akár Németországban, akár Magyarországon), többségük már a műteremből a vevőkhöz, a műkereskedőkhöz vagy – a berlini Bayerle műkereskedés közvetítésével – amerikai gyűjtőkhöz került.
