Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ma már közhely, hogy a magyar műkereskedelem a rendszerváltás után szárnyalni kezdett: új gyűjtemények születtek, kialakult az aukciósházak pozíciója és informális rangsora, divat lett árverésre járni. Ám lehetett tudni, hogy nem lesz mindig így, amiben csak az egyik tényező volt a műtárgyak felfelé kúszó ára, illetve a pénzhiány; attól még az emberek egy része – amelyik megteheti – vásárol. Elkezdtek viszont fogyni a klasszikus képek a piacról; ami gazdát cserélt, annak a többsége bebetonozódott egy gyűjteménybe. Igaz, az árverezőházak is profibbak lettek, az elmúlt két-három évben sok jelentős kép tért haza külföldről. Ezzel egyidejűleg azonban megnőtt a veszélye annak, hogy valaki hamis képet vesz, főleg ha nem megbízható helyen vásárol. Mindezek hatására érezhető a várakozás, hogy a világpiaci trendnek megfelelően a magyar piacon is nő az érdeklődés a kortárs képzőművészet iránt, ami viszont még bizonytalanabbá teszi a műtárgyak világában nem elég biztosan mozgókat.
A héten kezdődő, az Antik Enteriőr mellett létező Plug kortárs művészeti vásár egyik fő médiatámogatója a 2003-ban indult Art Magazin. Főszerkesztője, Topor Tünde szerint a kortárs művek piaca fejlesztése érdekében – csakúgy, mint a focinál – az utánpótlás-nevelés tehetné a legtöbbet. A legjobb az lenne, ha már az iskolai oktatásban másképp találkoznának a gyerekek a művészettel. Ma egy művészettörténész bármerre indulhat, ha kutatási területet keres, olyan sok a hiátus, a fel nem dolgozott, illetve ideológiai okokból hiányosan ismert életmű, mint például Fényes Adolfé. Divat azt mondani, hogy érdekellentét van a műkereskedelem és a művészettörténet között, de ez valószínűleg álprobléma. A múlt nagy hiányait, amit a művészettörténész szakma hagyott – ha kényszerűségből is – a feldolgozásban, a műkereskedelem is elkezdte kiegészíteni, sőt a nagy dobások erről az oldalról érkeztek az elmúlt években. Lehet morogni, hogy a kereskedők biztos olyan képeket raknak be egy általuk megjelentetett albumba, amelyeket majd el akarnak adni, de ez benne van a pakliban – szögezi le az Art Magazin főszerkesztője. Aki ismeretek híján, de esetleg vásárlási szándékkal megy el egy galériába vagy akár olyan vásárra, mint a Plug, az sokszor azt sem tudja, ki kicsoda, mit kell kanonizált értéknek tekinteni és mi az, amit csak úgy el akarnak neki adni. A tájékozódást most segítheti az Art Magazinban megjelent, a Plugról szóló melléklet, a hozzá kapcsolódó külföldi kitekintés, mi a trend a világban a kortárs kiállításokon és vásárokon.
Sokak szerint jó az a konstrukció, hogy a széles közönséget vonzó Antik Enteriőr mellett mutatkoznak be a kortársak, mert könnyebb a régin át vezető úton megszerettetni az újat. A kortárs képzőművészettel foglalkozók meggyőződése azonban az, hogy a legfontosabb a galériás rendszer megerősödése lenne. Egyelőre nem is nagyon tudják a szereplők, mit várhatnak el egymástól, milyen kötelezettségeket vállaljanak és mit kérhetnek érte. Ha nálunk is beállna a világon megszokott szisztéma, akkor aki vásárolni szeretne és egy bizonyos stílust kedvel, tudná, hova menjen. Talán még ennél is fontosabb a külföld és a magyar műkereskedelem kapcsolata: a magyarok közül kevesen tudtak kilépni az elszigeteltségből, mintha még létezne a vasfüggöny, miközben cseh vagy orosz művészek ebből a helyzetből könnyedén ki tudtak törni.
