Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A két piacvezető aukciósház – a Kieselbach Galéria és a Mű-Terem Galéria – közül az idén az előbbi kezdi korábban az őszi szezont, október 17-én tartja aukcióját a Vígszínházban, 208 tétellel. Itt is érvényesül, hogy aminek mostanában sikere volt, azt az irányt igyekeznek folytatni az aukciósházak, még ha egy-egy alkotó művészettörténeti megítélése nem is egyértelmű. Ilyen például Batthyány Gyula, aki a két világháború között volt a magyar arisztokrácia legkedveltebb festője. Ebben nagy szerepet játszott a művész főnemesi származása, előkelő megjelenése s nem utolsósorban rendkívül dekoratív stílusa; Odescalchi hercegnőtől Andrássy Katalinig hosszan folytatható azoknak a sora, akik arcképet kértek tőle, de a szellemi elit nagyságai is előszeretettel ültek modellt műtermében. Művészettörténeti értékéről lehet vitatkozni, de a piac pozitív visszajelzést ad rá, a tavaszi Kieselbach-árverésen például a Lovaspóló című képét 24 millió forinton ütötték le. Most egy harmincas években készült, eddig lappangó művét árverezik, 18 millió forintos kikiáltási árral; az Előkelő hölgy képmása, háttérben az esti Budapesttel a festő Hunyadi János úti műtermének teraszáról látható panoráma miatt is nagy érdeklődésre tarthat számot. (Batthyánytól még egy festmény szerepel a kínálatban, az Emlék,1917, 2,5 millió forintért.)
A hasonlóan ellentmondásos, részben feltáratlan életművű festők közé tartozik Perlrott Csaba Vilmos; kubista, illetve manierista vonásokkal színezett festészetéről eddig csak egy vékony könyv jelent meg. Tavasszal, ugyancsak a Kieselbachnál, a Parkban című Perlrott-kép 5 millió forintról indulva 34 milliós leütési árat ért el – a mostani aukción 6,5 millión kezdi a licitet az 1909–1910 körüli Párizsi Szajna-part. A XX. század elejétől Párizsban alkotó, a Matisse-iskola megalapítói közé tartozó Perlrott korai párizsi városképei, kevés kivétellel, ma ismeretlenek, különös szerencse, hogy a sorozat egyik darabja most előkerült. (A Matisse-iskola növendékei nem a művész fauve korszakát, hanem az azt követő, kubista jellegű festésmódját követték.)
Vaszary János régóta a komoly magyar gyűjtők egyik kedvence, most három elegáns és finom képet is kínálnak tőle az 1900-as évek elejéről. A legmagasabbról, 18 millió forintról, a Fürdőzés a szabadban (Fényes fürdő Tatán) indul, ez a kép a festő 1905-ben kezdődő, monográfusai által impresszionistának nevezett korszakának egyik csúcsteljesítménye. A másik Vaszary-mű 1906-ból való, a Művész felesége és édesanyja (Hímző nők) címet viseli, kikiáltási ára 6,5 millió forint. A harmadik Vaszary, az aukció záró darabja 1907-ben keletkezett, a Napsütéses kertben induló ára 5,5 millió forint.
Az igazi nagy dobás azonban Moholy-Nagy László fiatalkori Önarcképe, 20 millió forintos kikiáltási áron. Érdeklődőben bizonyára nem lesz hiány, hiszen a művésztől magyar aukciókon szinte egyáltalán nem szokott mű felbukkanni. Ahogy a katalógus írja: „Moholy-Nagy László minden kétséget kizáróan a legjelentősebb nemzetközi karriert befutott magyar képzőművész..., akit a nemzetközi szakmai közvélemény a XX. század legnagyobb hatású vizuális művészei között tart számon. Képei a világ kiemelkedő múzeumainak állandó kiállításain láthatók, s közben – jellegzetes közép-európai paradoxonként – egyetlen jelentős festménye sem található magyar múzeumban.”
A másik kuriózum is egy külföldön is jól ismert alkotó műve, Tihanyi Lajos portréja Jacques de la Fregonniere-ről, 12 millió forintért; az eddig csak egy fekete-fehér fotóról ismert kép Párizsból érkezett haza. Tihanyi Lajos kivételes értékű arcképsorozatának záró darabja igazi barátságportré, a Bölöni Györgyről, Kassák Lajosról, Pátzay Pálról, Fülep Lajosról vagy Tristan Tzaráról készített arcképek sorába illeszkedik. (Dévényi Iván, a festő első monográfusa 1968-ban megírta, hogy Tihanyi halála után a műteremben maradt képek és dokumentumok a művész három legjobb barátjához, a fotós Brassaihoz, Marton Ervinhez, valamint a műgyűjtő Jacques de la Fregonniere-hez kerültek. 1965-ben úgy döntöttek, hogy a birtokukban maradt, közel három évtizeden át őrzött művek zömét a magyar államnak ajándékozzák, így azok ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagítják.) A Nemzeti Galéria Magyar Vadak című kiállítása ráirányította a figyelmet a fauve-okra, ez a műkereskedelemben is megmutatkozik: Czóbel Béla Nagy gyümölcscsendélete 12 millió forintról kezdi a licitet. Ugyanennyin indul a római iskolához tartozó Medveczky Jenő 1934-es Három gráciája; az utoljára mintegy hetven évvel ezelőtt, a KUT művészcsoport budapesti kiállításán bemutatott festmény a korszak klasszicizáló tendenciáinak egyik fő reprezentánsa. A szentendreiek közé tartozó Vajda Lajos művei az utóbbi időben jelentek meg és arattak méltó sikert a hazai aukciókon. Most az 1939-es, szén-pasztell-papír technikájú, jelzés nélküli, Hajfonatos című művét árverezik, 10 millió forintról indulva.
A legmagasabbról azonban egy biztos sikert ígérő klasszikus indul, ez Paál László Barbizoni tája, 28,5 millióért. A katalógus hosszan részletezi, hogy a festő életművével kapcsolatban milyen problémákat kell tisztázni, miután a művészettörténeti kutatás mára már valószínűsíti, hogy néhány alkotásán bizonyos részletek nem tőle származnak. A források szerint egyes esetekben Munkácsy belefestett Paál képeibe, sőt Sedelmeyer kérésére be is fejezte félig kész műveinek egy részét a hagyatéki árverés előtt. A most kalapács alá kerülő kép esetében a stíluskritikai vizsgálat arra jutott, hogy a festmény felső háromnegyede egyértelműen teljes egészében Paál László alkotásának tekinthető, míg az alsó sávban nem zárható ki az utólagos kiegészítés. Ezt támasztja alá az is, hogy a szignó nem köthető egyetlen hiteles Paál László-művön látható aláíráshoz sem.
