Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tulajdonképpen túlzás nélkül lehet állítani, hogy kevés aukció okozott olyan izgalmat az utóbbi időben, mint az Előhívott képek című műtárgyárverés, amelyet a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (MAK) rendezett 2006. június 10-én a Millennium Centerben.
Eredetileg nem is itt, hanem az előzetes kiállításnak helyet adó Csók István Galériában akarták tartani az árverést, de annyian érdeklődtek, hogy nagyobb helyet kellett keresni. A nagy izgalom oka az egykori Művészeti Alap által felvásárolt, mára több mint 40 ezer darabot számláló készlet, amelynek a létezéséről persze mindenki tudott eddig is, de kérdés, milyen kincseket rejt ez az anyag, hogyan kerül a piacra és mennyiért lehet hozzájutni az egyes tételekhez. A Művészeti Alap jogutódja, a MAK rendelkezik nyilvántartással és persze nyilvántartási árral is, ezt azonban nem szeretnék nyilvánossá tenni. Az egész témát nagyon óvatosan kezelik, még azt sem lehet pontosan tudni, hol van az a raktár, ahol a műtárgyakat őrzik. Hogy a piacon mi mennyit érhet, azt nem lehet pontosan megmondani, de keresik azt az értékesítési formát, ami a legbiztonságosabb módon a legtöbbet hozza bevételben. Másfél évvel ezelőtt már eladtak egy csomagot, akkor hirdetés útján kerestek vevőket.
Aukciós értékesítésként a mostani volt az első, és olyan sikeresnek bizonyult, hogy most úgy tűnik, ez a leggazdaságosabb forma. Igazi szenzáció, hogy a tételek egytől egyig elkeltek, az 1,9 millió forintos várakozást messze meghaladóan, 6,4 millió forintos bevétellel zárt az árverés. Az alkotások átlagban a kikiáltási ár háromszorosa felett találtak gazdára. A válogatást Fabinyi Júlia és Marsó Diana (az Arte Galéria főnöke, egyben a mostani aukció levezetője) segítette. Szempont volt, hogy jó tárgyak kerüljenek a piacra, amelyek valamiért érdekesek, unikálisak, de nem mazsolázták ki a legjobbakat, mert további terveik vannak. A következő aukciót biztosan megtartják még ebben az évben – valószínűleg késő ősszel, a karácsonyi szezon kezdete előtt –, aztán a későbbiekben évi két-három árverést terveznek.
A közalapítvány szakértői a kikiáltási árakat tudatosan alacsonyan tartották, így is fokozva a licitálási kedvet. A szándék bejött, a képekért valós piaci árakat fizettek. Néhány kiragadott példa a legmagasabb leütési árak közül: Bér Rudolf farostra festett olajképe, a Nővérek 32 ezerről indult és 180 ezernél fejeződött be rá a licit, az ugyancsak tőle származó olaj-farost Dunai táj kikiáltási ára 40 ezer, leütési ára 220 ezer forint lett. Borbás Tibor Krúdyt ábrázoló fejszobrának az ára 20 ezerről 65 ezerre emelkedett. Deim Pál rézkarcát hétezerért kínálták, de 36 ezer lett az ára. Bikácsy Daniela akvarelljének kikiáltási ára 12 ezer, leütési ára 60 ezer forint volt.
