Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hosszú évek óta nem került aukciós közönség elé Szinyei Merse Pálnak annyira jelentős műve, mint az 1904-ben festett Őszi színek című festmény, amely 45 milliós kikiáltási árral indul a Kieselbach Galéria e heti árverésén. Az Őszi színek már 1905-ben nemzetközi sikert aratott a velencei biennálén, utoljára 1948-ban, a Szépművészeti Múzeumban volt látható. Így is Szinyei legnépszerűbb alkotásai közé tartozik, mivel a Könyves Kálmán Műkiadó Rt. – amely a századfordulón magyar képzőművészeti alkotások műlapokon való sokszorosításával és külföldi terjesztésével foglalkozott – magas példányszámban forgalmazott, jó minőségű, színes reprodukciói segítségével rendkívül ismert lett (e reprodukciók a mai napig ott láthatók sok lakás falán).
Munkácsy Mihálytól is van egy festmény a kínálatban, az 1888–1889 körül keletkezett Társalgás, ez szintén 45 millión kezdi a licitet. Munkácsy magángyűjteményekben rejtőző műveit a Magyar Nemzeti Galéria 2005 nyarán rendezett kiállításán láthatta a nagyközönség, ahol két hasonló kompozíció is szerepelt. Bár mindkettő számos festői erénnyel bír, a Társalgás – talán mert a téma első megfogalmazása lehetett – vitathatatlanul elevenebb, festői szempontból gazdagabb, mint társai. Munkácsy kosztümös zsánerképei nagyon sikeresek voltak a maguk idejében, angol és amerikai műgyűjtők vásárolták őket. Mára ezek a képek muzeális értékűvé váltak.
A XIX. század harmadik nagy, nemzetközi hírű magyar mestere Paál László, akitől az ugyancsak főműnek számító Barbizoni táj vehető most meg; ilyen szép Paál László-festmény ritkán szerepel árverésen, 16 milliótól indul érte a licit. Különleges szerencse, hogy fennmaradt egy olyan korabeli fotográfia, amely éppen a festményen látható facsoportot ábrázolja, azonos nézőpontból, némileg eltérő képkivágatban. (A fotó készítője Gustav le Gray, a francia fotóművészet egyik legnagyobb XIX. századi alakja, Nadar egykori mestere, az aukciók mai sztárja.)
A Magyar Nemzeti Galéria Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 című kiállításának apropóján is előtérbe került a magyar fauves festészet. Ziffer Sándor Nagybányai városrészlet című 1908-as alkotása (kikiáltási ára 12 millió forint) a korszak és az attitűd egyik legjellemzőbb darabja. Minden benne van, amit Ziffer akkor tudott: kiegyensúlyozott, de mégis izgalmas kompozíció a közismert nagybányai motívumok egyéni konfigurációjával; gazdag és erőteljes, mindazonáltal mégis harmonikus fauves színvilág. Berény Róbert számos eddig ismeretlen, csak az utóbbi időben felfedezett, korai művét is láthatjuk a Nemzeti Galéria kiállításán, ezek is azt bizonyítják, hogy Berény Róbert nem csupán a magyar modernizmus születésének páratlan tehetségű egyénisége, de nemzetközi mércével mérve is a kiemelkedő művészek sorában a helye. A Kieselbach most az Utcán című, 1906-ban készült festményét indítja, 8 millió forinton.
Igazi kuriózum Ferenczy Noémi gobelintechnikával szövött falikárpitja, az Erdőben, amely egyszerre idézi fel nézőjében a gyermekmesék erdei tisztáson tanácskozó állatait, Henri Rousseau festményeinek világát vagy éppen A dzsungel könyvének egyes jeleneteit. Az 1929-es Erdőben kikiáltási ára 10 millió forint. Megvásárolható két Batthyány Gyula-festmény is: az 1910-es évekből való nagyméretű, jelentős műnek számító Lovaspóló kikiáltási ára 12 millió forint, a Kerítőnő pedig 8 millió forintról indul. A Kieselbach Galériában nem először árvereznek teljes magángyűjteményt: a Turck-gyűjteménnyel kezdődött a sor, majd a Vasilescu-gyűjteménnyel, tavaly pedig Körner Éva művészettörténész kollekciójával folytatódott. Az egyik legizgalmasabb, legegyénibb hangvételű műkereskedői gyűjtemény Pető Lilláé volt, melynek reprezentatív darabjai most először kerülnek a nagyközönség elé. Kiváló szemű, jó kvalitásérzékkel rendelkező kereskedő volt, aki felismerte az igazi értékeket: akkoriban az általa vezetett galériában voltak Budapest legjobb eladó festményei, olyan árakon, melyek a szocializmus éveiben is rangot adtak a jó magyar műveknek. Pető Lilla autonóm ízlését jelzik gyűjteményében azok a képek (Kolbe Mihály, Huzella Pál és Pál István munkái), amelyeknek alkotóira még a korszak kutatói is csupán az elmúlt években figyeltek fel. A klasszikus, elismert művészek életműveiből is kiváló érzékkel választotta ki az értékes darabokat, mint például Perlrott Csaba Vilmos korai, fauve-os munkáját (Parkban – ötmillió forint), Czóbel Béla (Szentendre – négy és fél millió forint) remek tájképét, Nagy István és Mednyánszky alkotásait. Pető a kortársak felé is nyitott volt, ezt bizonyítják Almásy Aladár, Kárpáti Tamás és El Kazovszkij festményei.
