Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Magyar Nemzeti Galéria március 21-én nyitotta meg július végéig látogatható kiállítását Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig címmel. A francia fauve-ok, azaz vadak csoportját minden műértő ismeri, de a magyar festészetben eddig nem létezett e kategória. A kiállítás arra tesz kísérletet, hogy bebizonyítsa: az ide sorolt művészek – akik hosszasan időztek Párizsban, a telet francia magániskolák festőállványai előtt töltötték, nyaranta pedig visszatértek a nagybányai művésztelepre, Nyergesújfalura vagy Budapestre –, bár nem formálódtak csoporttá, virtuálisan mégis szellemi közösséget alkottak. Ők a magyar vadak, akik a XX. század eleji irányzatok, elsősorban a fauve-izmus nyomán a magyar festészetben új szín- és formakultúrát teremtettek. A friss színek és szokatlan harmóniák keresése közben elsőként léptek túl a naturalista alapú természet- és művészetszemléleten, utat nyitva az avantgárd tendenciák felé is. A Passuth Krisztina, Barki Gergely és Szűcs György által rendezett kiállításon összesen 250 művet láthatunk, a magyar múzeumok képei mellé francia, német és svájci közgyűjtemények, valamint hazai, európai és amerikai magángyűjtemények kölcsönözték féltett darabjaikat. A magyar művészek névsora: Berény Róbert, Bornemissza Géza, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Galimberti Sándor, Iványi Grünwald Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Nemes Lampérth József, Perlrott Csaba Vilmos, Rippl-Rónai József, Tihanyi Lajos, Ziffer Sándor.
A magyar anyagot kisebb francia kollekció egészíti ki a leghíresebb fauve-ok, így Henri Matisse, André Derain, Raoul Dufy, Albert Marquet és Maurice de Vlaminck műveiből.
A kiállításnak várhatóan a hazai műkereskedelemre is lesz hatása, hasonlóan a nagy sikerű Mednyánszky-tárlathoz, amely egyrészt a festő árainak emelkedését okozta, másrészt elősegítette Mednyánszky műveinek hazaáramlását. A most felvonultatott alkotók eddig is megbecsültek voltak a magyar piacon, de ezek után talán igazi „nagyvadak” lehetnek. Kieselbach Tamás – aki a Mű-Terem Galériát vezető Virág Judittal együtt segédkezett a kiállítás előkészítésében és több tulajdonában lévő képet is kölcsönzött – már többször hangot adott annak a meggyőződésének, hogy ez a korszak és ez a művészcsoport a magyar festészet egyik fontos kitörési pontja, lehetőség, hogy a világ is felfedezhesse magának a magyar festészet értékeit. A Nemzeti Galéria tárlata ebben sokat segíthet: azt az időszakot mutatja be, amikor a külföldi és a hazai progresszív irányzatok éppen egyszerre haladtak, hiszen ezek a festők együtt tanultak, együtt dolgoztak és együtt állítottak ki a korszak legmodernebb művészeivel Párizsban.
