Sok vállalat kényszerül arra, hogy értékesítse hosszú évtizedek során összevásárolt műkincseit vagy azok egy részét - derül ki a Financial Times összeállításából. A csődeljárás alatt lévő Enron Corp. például nemrég adta el Martin Puryear egyik szobrát a washingtoni Smithsonian American Art Museumnak, hírek szerint 782 millió dollárért. Hasonló lépésekre kényszerült az Enron „kreatív könyvvizsgálatába” belebukó Arthur Andersen is. A Seagram 1959 óta gyűjtött kollekciója - köztük Picasso-, Miró-, Roy Liechtenstein- és Larry Rivers-művek, összesen 2500 műtárgy - ugyancsak új gazdákhoz kerülhet. Az egyebek közt a New York-i Seagram Buildinget - azon belül például a legendás Four Seasons éttermet - díszítő művek a Vivendi Universal SA tulajdonába mentek át, amikor az 2000-ben megvásárolta a kanadai italgyártót. A pénzügyi nehézségekkel küzdő francia médiaóriás most részben e műkincsek piacra dobásával igyekszik készpénzhez jutni.
A gazdasági visszaesés miatt ugyanakkor nem csupán a már bajban lévő vállalatok fosztják meg magukat gyűjteményüktől vagy annak egyes darabjaitól. Az ausztrál John Fairfax, a kontinens egyik leghíresebb kollekciójának - például Russell Drysdale és Arthur Boyd egyes alkotásainak - tulajdonosa 2,5 millió ausztrál dollárt remél műtárgyaiért, amelyeket a Sotheby's árverez el. A cég vezetői szerint „a kollekció nagyszerű, de már nem szerves része a vállalkozás üzleti tevékenységének vagy önmeghatározásának”. Ha nem is szánta el magát értékesítésre, de szűkítette a műtárgyak vásárlására megnyitott keretét a JP Morgan Chase és a Deutsche Bank - gyűjteményeiket a világ legjobb kortárs összeállításai között tartják számon.
A nehézségekkel küszködő Dresdner Bank egyelőre nem szándékszik megválni műkincseitől, de nem is gyarapítja Giacometti- és Andy Warhol-művekkel ékes XX. századi gyűjteményét, mint ahogy a DZ Bank sem, amely létrejöttekor - a DG Bank és a GZ Bank összeolvadásakor - híres fényképkollekciót is örökölt.
Egy frankfurti bankár arra panaszkodott, hogy két tűz közé kerültek a munkavállalók és a helyi önkormányzatok ellentétes elvárásai miatt. Előbbiek kifogásolják, hogy a bankok a tömeges elbocsátások idején megtartják drága műtárgyaikat, utóbbiak elvárják, hogy fenntartsák általában nyilvános tárlataikat.
A Christie's és a Sotheby's szakértői ugyanakkor azt nyilatkozták: nem érzékelnek pluszkínálatot a piacon a vállalati műkincs-értékesítések miatt. Ez a részterület ugyanis meglehetősen vékony szelete az egész műtárgypiacnak, igaz, szűkülése kétségtelenül növeli a magángyűjtők súlyát az aukciós házak ügyfelei között.
(NAPI)
