A galéria előző, őszi árverése nem egészen két hónappal előzte meg a mostani, évadzáró rendezvényt. Így a tételsor összeállítására mindössze egy hónap állt a munkatársak rendelkezésére, miközben természetesen a konkurencia is igyekezett minél igényesebb anyagot gyűjteni az év legerősebb hónapjára. Munkácsy Mihály Köpülő asszonyának (természetesen nem a Magyar Nemzeti Galériában őrzött változatának) piacra kerülése már önmagában szenzációt jelentett, ennek megfelelően el is kelt 34 millió forintért, 15 millióról indulva.
Paál László Barbizoni tája 32 milliót ért 12 milliós kikiáltási ár után, vagyis hasonlóképpen értékelték, mint egy héttel korábban a művész egy másik tájképét a Blitz Modern árverésén. Farkas István temperaképének (Az ebéd) 28 milliós ára egyenes folytatása volt a galéria előző árverésén elért sikerének. Ugyanez mondható el Vaszary János három festményéről: az Akt műteremben 22 milliót, a Hölgy rózsás kalapban 20 milliót, A velencei Canale Grande 8,5 milliót ért, kapcsolódván a Mű-Terem Galéria 60 milliós Vaszary-árához.
Munkácsy és Paál mellett a harmadik nagy klasszikus, Szinyei Merse Pál is jelentékeny árat ért el, a művész egészen korai, kisméretű Fehér magnóliáját 11 millió forintra értékelték a vásárlók - 4,5 milliós kikiáltási árról. Nem sokkal maradt el ettől idősebb Markó Károly Alkonyi fények Tivoli mellett című vászna, ugyanilyen indulásról 8 millióig vitték fel az árát. A további klasszikusok közül Liezen-Mayer Sándor Udvarlása 8 millióért, Ligeti Antal monumentális tájképe (Romantikus táj vízparton, alakokkal) 6,5 millióért, Mészöly Géza megszokott kisméretű folyóparti tája (Szolnoki Tisza-parton) 4,6 millióért, Zichy Mihály Bacchánsnője kikiáltási áron, 5,5 millióért kelt el. A külföldi klasszikusok között Peeter Neefs Templombelsőjét értékelték a legtöbbre, 6,5 millió forinttal.
A Magyar Nemzeti Galéria az árverés előtt védetté nyilvánította Mattis-Teutsch János Nagy piros kompozícióját. A tavaszi retrospektív kiállításon is bemutatott alkotás tízmilliós indítás után 18 millióval zárta az árverést. Mattis-Teusch Vörös-zöld kompozíciója 8 milliót ért, A festő álma kettővel kevesebbet. A hazai avantgárd többi képviselői közül Kmetty János 1915-ös Aranykora félmillió híján elérte a tízmillió forintot, a művész későbbi csendélete (Csendélet önarcképpel, Esti Hírlappal) 3 milliót ért meg vásárlója számára.
Bernáth Auréltól viszonylag kevés jelentős mű kerül a kereskedelembe, a korai alkotások közgyűjteményekben vagy zárt magángyűjteményekben találhatók. A ritka alkalmak egyike volt a mostani aukció, a hozzáértők az Esti park szerelmespárral árát ennek megfelelően 4,5 milliós indításról 12 millióig vitték fel. Ugyanennyit ért Berény Róbert Enteriőr vörös thonetszékkel című, a 20-as évek második felében készült munkája. A művész hasonló korú Műtermi csendélete 9,5 millióért kelt el. Megadták a 12 milliós kikiáltási árat Boromisza Tibor Vaszaryt idéző Hölgy, napfényes padon című munkájáért, Orbán Dezső Kék öblének 3,5 milliós kikiáltási ára több mint kétszeresére, 7,5 millióig emelkedett. Csók István árverészáró Virágcsokrai 9 millióig vitték. Czóbel Béla tételei többnyire 3-4 milliós kikiáltási áruk körül maradtak, Perlrott-Csaba Vilmos Nagybányai részletei egyformán 4,6 millió forintba kerültek.
Gulácsy Lajos két önarcképe valóságos háborút robbantott ki a licitálók között, a védett Fülbevalós gavallér 440 ezerről indulva 3,2 millióig, az Önarckép itáliai tájban pedig 700 ezerről tízszereséig, 7 millióig ment fel a jelenlévők jóvoltából.
A megszokottnál kevesebb tétel indult a XX. század második feléből, a kortársaktól alig néhány alkotást láthattunk. Bálint Endre reprodukált olajképei már a 10 milliót közelítik, ezúttal egy egészen különleges faobjekt, az 1971-es Zsennyei fadúc várta a gyűjtőket, amelyet 5,5 millióért vásárolt meg a legkitartóbb licitáló. Anna Margit, Ámos Imre, Tóth Menyhért, Gyarmathy Tihamér festményei egymillió forint fölött cseréltek gazdát.
E. R.
