Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Mű-Terem Galéria árverése után senki sem lehetett biztos abban, hogy a festménypiac jó egészségben vészeli át a „háborús” hangulatot, és minden ott folytatódik, ahol tavasszal abbamaradt, a kortársak előretörésével. Kieselbach árverése meggyőzhette a kételkedőket, nincs szó összeomlásról, megbicsaklásról, minőségi képekre továbbra is szívesen áldoznak, mégpedig sokat, a gyűjtők - ahogy tették Virág Juditék árverésén is.
Ha a mostani aukción szereplő Farkas István-műhöz, a Beszélgetők című olajképhez vásárlás útján jutott hozzá a beadó, akkor ő biztosan élete egyik legjövedelmezőbb döntésének tarthatja a korábbi vételt. A festmény mostani, 26 milliós leütési ára ugyanis messze túlhaladja azt az árat, amelyet valaha Farkas-műért fizettek. (Egy Rippl-Rónait évtizedekkel ezelőtt sem lehetett pedagógusbérből megvásárolni, Farkast viszont ennyire sosem értékelték magasra, jóllehet a második világháború előtt az egyik legtehetségesebb művészként emlegették bizonyos körökben.) Mégsem csodálkozhatunk, hiszen valóban jelentős, kiváló kvalitású festményről van szó, amely iránt a galéria éppen elégséges igényt és várakozást gerjesztett az elmúlt hetekben. Ehhez képest Bortnyik egyik műve 7 millióért kelt el, Paál László Faluvé-géje pedig kissé elsikkadt, noha hasonlóképpen ritka esemény a fiatalon elhunyt XIX. századi művész munkáival találkozni a festménypiacon.
Sikere talán - már csak ismertsége okán is - biztosabb volt, a mű magát árulta az aukciós kiállításon. Húszmilliós leütési ára egyrészt igazolja, hogy manapság a modernek kelendőbbek, másrészt megfordítja az évtizedekkel korábbi trendet, amikor Paál képei nagyságrendekkel magasabb árakon keltek el Farkas festményeinél.
Érdekes, milyen az árkülönbség Berény Róbert és Orbán Dezső Nyolcak-korabeli Parkrészlete között. A gyűjtők jobbnak tartják Berényt, amin a tavalyi 42 milliós Orbán-ár sem változtat. Így Berény műve 18 millióért (ez is életműrekord), Orbáné pedig 8,5 millióért kelt el.
Miután minden harmadik tétel ára átlépte az egymilliót, ezért érdemes inkább azokra az eredményekre koncentrálni, amelyek valamilyen szempontból különlegesek. Érdekes például, hogy Rippl-Rónai több árverésen megjáratott pasztell férfiportréja (Nyitrai József arcképe) magasabb áron kelt el (9 millió), mint a mindenképpen dekoratívabb női portrék. (A Fekete kalapos nő ára például csak kétmillió volt.) Vaszary Nizzája annak ellenére kelt el ötmillió forintért, hogy az olajkép a valóságban alig valamivel volt nagyobb, mint a katalógusban közölt reprodukciója, viszont ugyanennyit ért a jóval méretesebb Evezősök a vízparton. Mattis-Teutsch két Kompozíciójáért egyaránt 7-7 millió forintot adtak. Gulácsytól bármi is kerül egy árverésre, feltétlenül figyelmet érdemel. A Ruhaszárítás olaszföldön 3,4 millióért, a Vitorlás 1,5 millióért kelt el.
A klasszikusok közül Ligeti Antal méretes szigligeti tájképe érte el a legmagasabb árat, kilencmillióval, de nem kisebb siker Mészöly Géza Kislány a gémeskútnál című művének 4,6 milliós értéke.
Egy galéria esetében dicséretes vállalkozás egy kevéssé ismert művész hagyatékából ízelítőt adni, egy árverező részéről viszont kockázatos ezeket megjáratni a piacon. Úgy tűnik azonban, hogy többségében megérte Hegedűs Endre festményeit kalapács alá bocsátani, hiszen két tétel ára még az egymillió forintot is átlépte. Feltehetően vannak még eladásra váró művek, amelyek árait a mostani eredmények mindenképpen befolyásolják majd.
Nem lehetett panasz a kortárs klasszikusok iránti érdeklődésre sem. Anna Margit 1942-es temperája (Szerelem: Anna Margit-Ámos Imre) elismerésre méltó, hárommillió forintos árat ért el. Vajda Lajos jelentős művei közgyűjteményeket vagy olyan magánkollekciókat gazdagítanak, amelyekből egyhamar nem kerülnek piacra. Úgy tűnik, hogy a vásárlók mégis várnak, és nem értékelik fel különösképpen a művész néha fel-felbukkanó rajzait. Most is csak egy licittel több érkezett a Kápolna kézzel 700 ezres kikiáltási árára.
Bálint Endre későbbi olajképeihez képest a közönségtől idegenebbek az Európai Iskola éveiben keletkezett művek. Ennek ellenére a Kompozíció hal-motívummal 2,6 millióért, a kisméretű Csendélet pedig 850 ezer forintért ment el.
A ma is aktív művészek közül többek műve csak kikiáltási áron cserélt gazdát, a „műtermi” (a festő által megállapított) áraknál lényegesen alacsonyabban. Kivétel ez alól például Lakner László korai, Csendélet kagylóval és trombitával című olajképe 1,4 millióval, vagy Csernus Tibor Halas csendélete 1,6 millióval. Altorjai Sándor mindkét festménye 600 ezer forintot ért. A várakozásokhoz képest talán többet adtak Keserü Ilona Nő című 1968-as képéért (1,9 millió) és ef. Zámbó István Fej blöki-csonttal címet viselő munkájáért (750 ezer forint).
R. E.
