Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A megszokottnál kevesebben keresték fel a Belvárosi Aukciósház 19. művészeti árverését, a máskor zsúfolásig teli teremben legfeljebb a sorok kétharmadát foglalták el az érdeklődők. A szervezés hasonlóképpen esetleges volt, mint a korábbi néhány alkalommal: végig nem lehetett tudni, hogy az árverést a cég tulajdonosa, Kovács Dezső vagy netán a leánya vezeti-e. (A kettejük elé kirakott egyetlen mikrofon nem volt elegendő arra, hogy bármelyiküket jól lehessen érteni a terem hátsó részében.)
A festményárverésekkel máshol együtt járó elegancia hiánya is okozhatta - például az alkalmazottakat képtelenség megkülönböztetni a nézőktől -, hogy még a kvalitásosabb tételek esetében sem születtek reális árak, nagyon sok gyűjtő maradt távol az aukciótól.
Így viszont ezek a „kiemelt” művészeti árverések mindössze annyiban különböznek a hétfőnkénti kamaraaukcióktól, hogy színes katalógust mellékelnek a kínált tételekhez.
Az első napon a megszokottnál kevesebb, mindössze 126 festmény várta a gyűjtőket, ennek éppen felére akadt csak jelentkező. A legfájdalmasabb kudarc Ziffer Sándor Zazar-partjának visszamaradása volt: senki nem akarta érte megadni a kezdő egymillió forintot. A sikertelenség egyik oka lehet, hogy bár a címlapon szerepel a mű, a katalógusban mégiscsak egy apró reprodukció illusztrálja, anyagi és művészi értékéhez méltatlanul. Kmetty Jánostól a Krisztus temetése viszont egy egész oldalt kapott, és el is kelt 2 millió forintért, elérve ezzel az egész árverés legmagasabb árát. Kontuly Béla Manci hídja (ugyancsak egész oldalon) 800 ezerről indult, 1,2 millióért kelt el. Még egy jelentősebb ár született: Barabás Miklós Vásárra induló román családjának replikája 850 ezer forintot ért.
Még ugyanezen a napon lehetett kisplasztikákra, szőnyegekre és máshová nem sorolható műtárgyakra licitálni, így például egy-két évtizedes tokaji aszúkra, kardokra, gőzmozdonymodellre, antik teniszütőre, változó sikerrel.
A második napi műtárgyárverés hozta a legszerényebb eredményeket, az üveg-, porcelán- és ezüsttárgyak összesen 4,5 millió forintot hoztak. A legnagyobb érdeklődés Gádor István kerámiái iránt mutatkozott, a vázák és dísztárgyak ára minden esetben a kezdő többszörösére ugrottak, bár így is csak egy esetben érték el a 100 ezer forintot. Ettől függetlenül ez mindenképpen azt jelzi, hogy Kovács Margit, Gorka Géza és Lívia munkái után Gádor István kerámiait is szívesen fogadják a gyűjtők.
Már első látásra is az ékszeranyag tűnt a legszínvonalasabbnak, nem véletlen, hogy a mintegy 200 tétel közel 14 milliós együttes leütési árat ért el. Egy meglehetősen súlyos, 104,5 grammos, briliánsokkal díszített nyakéket egymillió forintért vásároltak meg, de más tételek is alig maradtak el ettől az értéktől: egy platinagyűrű 800 ezret, egy antik arany karék pedig 600 ezret ért.
R. E.
Így viszont ezek a „kiemelt” művészeti árverések mindössze annyiban különböznek a hétfőnkénti kamaraaukcióktól, hogy színes katalógust mellékelnek a kínált tételekhez.
Az első napon a megszokottnál kevesebb, mindössze 126 festmény várta a gyűjtőket, ennek éppen felére akadt csak jelentkező. A legfájdalmasabb kudarc Ziffer Sándor Zazar-partjának visszamaradása volt: senki nem akarta érte megadni a kezdő egymillió forintot. A sikertelenség egyik oka lehet, hogy bár a címlapon szerepel a mű, a katalógusban mégiscsak egy apró reprodukció illusztrálja, anyagi és művészi értékéhez méltatlanul. Kmetty Jánostól a Krisztus temetése viszont egy egész oldalt kapott, és el is kelt 2 millió forintért, elérve ezzel az egész árverés legmagasabb árát. Kontuly Béla Manci hídja (ugyancsak egész oldalon) 800 ezerről indult, 1,2 millióért kelt el. Még egy jelentősebb ár született: Barabás Miklós Vásárra induló román családjának replikája 850 ezer forintot ért.
Ugyanezen a napon lehetett kisplasztikákra, szőnyegekre és máshová nem sorolható műtárgyakra licitálni, így például egy-két évtizedes tokaji aszúkra, kardokra, gőzmozdonymodellre, antik teniszütőre, változó sikerrel.
A második napi műtárgyárverés hozta a legszerényebb eredményeket, az üveg-, porcelán- és ezüsttárgyak összesen 4,5 millió forintot hoztak.
A legnagyobb érdeklődés Gádor István kerámiái iránt mutatkozott, a vázák és dísztárgyak ára minden esetben a kezdő többszörösére ugrottak, bár így is csak egy esetben érték el a 100 ezer forintot. Ettől függetlenül ez mindenképpen azt jelzi, hogy Kovács Margit, Gorka Géza és Lívia munkái után Gádor István kerámiáit is szívesen fogadják a gyűjtők.
Már első látásra is az ékszeranyag tűnt a legszínvonalasabbnak, nem véletlen, hogy a mintegy 200 tétel közel 14 milliós együttes leütési árat ért el.
Egy meglehetősen súlyos, 104,5 grammos, briliánsokkal díszített nyakéket egymillió forintért vásároltak meg, de más tételek is alig maradtak el ettől az értéktől: egy platinagyűrű 800 ezret, egy antik arany karék pedig 600 ezret ért.
R. E.
