A piac szürke eminenciásai rendszerint függetlenek a nagy művészeti csoportoktól; bár vettek részt csoportos kiállításokon, ám erről csak a korabeli katalógusok emlékeznek meg. Egy részük elhagyta az országot, Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon próbált szerencsét, onnan kerülnek lassan vissza műveik. Mások itthon próbáltak csoportok és irányzatok között egyensúlyozni, vagy épp kerülni mindenfajta azonosítást - ők a maguk útját járták, még ha így nehezebb is volt kiállítási lehetőséget és hírnevet szerezni. Egy harmadik csoportot azok a művészek képeznek, akik valamely jelentős iskola második, harmadik vonalához tartoznak, és legfeljebb a felsorolások végén tűnik fel a nevük. Akik nem rendelkeznek elégséges szakirodalommal, művészeti könyvtárral, azok számára nagy segítséget nyújtanak az árverési katalógusok leírásai, amelyekben nem kis felületet szentelnek a kevésbé ismert alkotók megismertetésére.
Frank Frigyes műveinek nagyobb adagjával a Blitz Galéria kiállításán ismerkedhettek meg az érdeklődők 1997-ben. A korai, líraian dekoratív enteriőrök, városrészletek, a feleség, Mimi portréi és önarcképei alapján Vaszary János, Csók István követőjének tekinthető; később, a második világháború után stílusa expresszívebbé, erőteljesebbé válik. Az 1929-es Virágok fehér vázában a Blitz Modern májusi árverésén 3,8 millió forintot ért el, és még ha ez az árszint egyedinek is tekinthető, két héttel korábban, a Kieselbach Galéria aukcióján a Hölgy sárga selyemblúzban című olajképe ugyancsak említésre méltó eredményt hozott 1,5 millió forinttal. Ma már ritka, hogy Frank festményei ne lépjék át a félmilliós határt.
Medveczky Jenőtől a Fiatal hölgy fekete kesztyűben több gyűjtő tetszését is elnyerte a Kieselbach tavaszi aukcióján, ennek nyomán 5,5 millió forintért cserélt gazdát. A jellemzően neoklasszikus műveket alkotó Medveczky életművének gazdagsága meg sem közelíti Frankét, a rendszerint a római akadémistákhoz sorolt művész nevéhez ugyanakkor több freskó, monumentális megrendelés fűződik. Az említett ár már csak azért is rendkívüli, mert egy pasztellről van szó, és ez a technika sokszor még Rippl-Rónainak sem hozza meg ezt az értéket. Ha megítélését a pályatárs Molnár C. Páléhoz hasonlítanánk, akkor egyértelműen az ismertebb művész vinné el a pálmát. A bájos női portré után talán máshogy vélekednek majd a gyűjtők.
Kontuly Béla művészete ugyancsak az újklasszicizmussal fonódik össze, őt is foglalkoztatták freskófestőként, akár Medveczkyt. Portréi a XV-XVI. századi itáliai művészet klasszikus kompozícióinak XX. századi környezetbe átültetett változatai, ahogy ezt a Kieselbachnál indított két portré is bizonyítja. A Gyermekarcképet 2,4 millióra értékelték, és ez az ár valószínűleg a festő rekordjának tekinthető. (A fiatal fiú arcképe 480 ezer forintba került ugyanezen az eseményen.) A két művész, illetve sokak előtt ismeretlen alkotótársaik (például Jeges Ernő, Korb Erzsébet) népszerűsítésében valószínűleg nagyobb részt vállal a Magyar Nemzeti Galéria tervezett kiállítása, amely a Római Akadémia tevékenységét szeretné bemutatni.
Klie Zoltán többmilliós árai már nem lepnek meg senkit, persze csak a piacot jól ismerők közül, mert Klie neve kevésbé ismert azok számára, akik életében nem kap fontos szerepet a képzőművészet. Stílusára elsősorban tanára, Vaszary János, illetve az Ecole de Paris hatott. Dekoratív, posztimpresszionista művei közül a koraiakat értékelik leginkább a gyűjtők. A fauve-os, kubisztikus Városrészlet árát 2,5 millióról 4,6 millióig tornázták fel a tavaszi Kieselbach-árverésen, a Modern Vénusz egy hónappal korábban, a Mű-Terem Galéria rendezvényén 800 ezer forintot ért el.
Az „idegenben” érvényesülni próbáló alkotók közül a Párizsban tanult és alkotott Medgyes László neve a Blitz Galériában bukkant fel 1997-ben, a kubista Csendélet gitárral akkor a szenzációt jelentő egymilliós áron cserélt gazdát. A sikersztori idén folytatódott, ugyancsak a Blitzben, a Csendélet címet viselő kompozíciót 3 millió forintért vásárolták meg. Réth Alfréd neve ugyancsak a francia fővároshoz kapcsolódik; kevesen tudják, hogy aktív résztvevője volt az Őszi Szalon és a Függetlenek Szalonja kiállításainak, rendszeresen szerepelt a francia és a német avantgárd csoportok tárlatain. Élete nagy részét Párizsban töltötte. A közönség egyelőre idegenkedik műveitől, talán a mostani 3,5 milliós ár (Téren, Kieselbach Galéria) változtat megítélésén.
Nevek tucatjai merülhetnek még fel a klasszikusok közül. Bátrabb gyűjtők és kereskedők nem csekély anyagi haszonnal tettek népszerűvé szürke eminenciásokat az elmúlt évtizedben.
R. E.
