Teljesen megtelt a Lónyai utcai aukciós terem, sokan végig állni kényszerültek. Az eredmények ismeretében inkább a felfokozott várakozás csalogatott oda ennyi embert, és feltételezhető, hogy a művészek, családtagjaik is szép számban megjelentek. A „nagy” festménygyűjtők közül csak azok bukkantak fel, akikről tudni lehet, kollekciójukban számos kortárs, vagy legalábbis második világháború utáni alkotás található.
A legnagyobb érdeklődéssel kísért művek árverezése sikeresen zajlott, feltehetően az előzetes várakozások szerint. Például kétesélyes volt Lossonczy Tamás munkáinak sorsa, hiszen 800-800 ezres és egymilliós kikiáltási áruk a realitás felső határán mozgott, kérdéses volt, hogy ül-e a teremben valaki, akinek ennyit megérnek. Miután mind a három darab kikiáltási áron kelt el, így most már tudható, hogy mindegyikre egy vásárló jutott (más vagy ugyanaz), a kikiáltásival egyező leütési ár ezekben az esetekben nem okozhatott csalódást a szervezőknek.
Gyarmathy Tihamér neve biztos sikert jelent mostanában, el is ment mind a négy műve, igaz, ebből kettő kikiáltási áron (az egyik utólag, az árverés után), a műtörténeti szempontból legértékesebb Bika pedig 400 ezerről indulva 750 ezer forintért talált gazdára.
Váli Dezső egyik képét tavaly év végén kétmillió forintért értékesítették a Kieselbach Galériában, egy kisebb méretűt (Műterem Rippl-keretben) ezúttal 800 ezerért lehetett megvásárolni. Hencze Tamás Sárga tér című kompozíciójának árát viszont magasabbra vitték, mint decemberben: 600 ezerről indult és erre még 200 ezret licitáltak a teremben. Szász Endre a katalógus címlapján reprodukált, 1974-es Piros kalapos portréját 650 ezerért vitték el.
A kortársnak nem igazán tekinthető Kondor Béla monotípiája várakozáson felül szerepelt, 750 ezer forintot adtak a művész által kiegészített (tehát vegyes technikájúnak minősített) egyedi nyomatért. Korniss Dezső szitanyomataiért 22, illetve 36 ezret kínáltak. A Kondor-követő Almásy Aladár finom ceruzarajzának árát (Hercegovinai Szt. István mesterséges látomása) 160 ezer forintra tornázták fel, viszont az olaj Részeg invalidus megmaradt ugyanennyinél.
Érdekes lehet, hogy a kisplasztikák szinte teljesen visszamaradtak, a mintegy tíz tétel közül egyedül Fajó János Plakettjére (50 ezer) és Stössel Nánda színezett terrakottaszobrocskájára (80 ezer) érkezett licit, a többiért csak a tételeket bemutató munkatársak szenvedtek meg – talán senki sem kívánt ilyen méretes és súlyos darabokat hazacipelni.
R. E.
Gréczi Emőke