Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A nyolcvanas években a szászok lakta Nagyszebenből települt német földre Sebők János, aki Bambergben (Bajorországban, azon belül is Frankföldön) nyitott galériát, immár Magister Johann Sebők néven. Erdélyi származása inkább előny, mint hátrány, mert egykori szülőföldjének kínálatát is vonzza, az anyaországból emigrált magyarok bizalmát éppúgy bírja, mint a székely, szász vagy sváb és román műtárgytulajdonosokét. Ráadásul afféle „mindenevő”, aki évente hatszor tartott árveréseire több száz tételt is felvesz, széles skálán.
Így volt ez március 3-án is, sorrendben 62. aukcióján, amikor két menetben, délelőtt és délután kalapács alá került régi könyv, térkép, látkép és grafika éppúgy, mint modern festmény, fotó avagy ikon, bútor és dísztárgy. Tavaszi kínálatának egyik sztárját katalógusa hátoldalán is hozta, színesben. Ez egy lübecki mester fedeles kupája volt az 1629-1648 közötti periódusból, akinek jele egy hatszögbe zárt állatfej. Ovális oldalfalát elefántcsontból faragták, bibliai jelenetekkel borították, míg a talpa, a füle és a fedele fémből cizellált, groteszk mustrákkal dekorált. Tetején későbbi ötvösmunka, a földgömböt tartó Atlasz mitológiai alakja. Súlya 696 gramm. Parányi repedéssel maradt az utókorra a muzeális példány. A műtárgyat nemcsak régisége, hanem míves kivitelezése, valamint nemes alapanyaga miatt értékelték előzetesen 35 ezer márkára, de az árverésen ez túl magasnak bizonyult, így aláajánlással sikerült végül 28 ezerért értékesíteni.
A továbbiakban főleg a magyarországi és erdélyi származású tételekre térünk ki, a licitálás sorrendjét követve. Moholy-Nagy László 1931-es fotogramját egy drapérián heverő női aktról hagyatéki pecséttel is hitelesítették hátoldalán, így joggal ment fel az ára 350 márkáról 440-re. Visszamaradt azonban Kádár Bélától - akit a katalógus a dekoratív expresszionizmus képviselőjének titulál - egy 1877-es datálású, budapesti szénrajz. A modern kompozíciót előzetesen négyezer márkára becsülték, talán ez túl magas árnak tűnhetett.
Az 1876-ban Budapesten született Horváth G. Andorról azt közlik ismertetésül, hogy Lotz tanítványa volt és a bécsi művészeti akadémia végzettje, akinek munkáit a Magyar Nemzeti Galéria is őrzi. Mindez azonban nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy 1500 márkára taksált olajképét eladják, pedig az szemnek tetszetős zsánertémát ábrázolt két öreg parasztról, aki a tűzhely lobogó lángja előtt kukoricacsöveket morzsol.
Hatvanas éveiben jár kortársunk, Kozma István festőművész, aki 1990-ben települt át Nagybányáról Mezőkövesdre. Erdélyi ihletésű négy olajképéből a legdrágábbat értékesítették, kereken 3000 márkás becsértékén. A festmény előterében nőalak látható gyümölcscsendélettel, a nyitott ablakban pedig a nagybányai református templommal. Egyenként 2800 márkáért visszamaradt a Festők utcája az István-toronnyal, éppúgy, mint a szintén szecessziósan indázó ecsetvezetésű Csellisták, végül a Régi pénzverde sem talált egyelőre érdeklődőre 2300-ért, noha valamennyit reprodukálták a katalógusban, a kísérő szöveg pedig nem mulasztotta el amerikai, kanadai, izraeli, valamint németországi tárlatait megemlíteni.
A német nyelvterület árverésein is rendszeresen előforduló, magyar földön pedig közönségsikert aratott Berkes Antal mozgalmas utcajelenete sem kellett most Bambergben senkinek 1500 márkáért. Felverték viszont az árát a bécsi és müncheni akadémián tanult Pállik Béla hegyi esztenájának, szénagyűjtő parasztok figuráival. Az 1876-os datálású olajképért 2800 márkát vártak és 3300 márkát kaptak a licit után.
Wagner István
