Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ritkán rendez árveréseket, és akkor is főleg ritkaságokból. Így aztán nem csoda, ha a császárvárosban a szokásosnál is nagyobb figyelmet kelt egy-egy aukciója, amelyen részt vesznek rangos közgyűjtemények képviselői éppúgy, mint privát kollekciók tulajdonosai, a műkereskedelmi konkurencia avagy a média.
Úgy is fogalmazhatnánk: köztiszteletben áll osztrák szakmai körökben a rangidős Wolfdietrich Hassfurther bécsi galériája a Hohenstaufengasse és a Rockgasse sarkán. Olyannyira, hogy még a Hofburg rangos régiségvásárának szervezői is látványos eredményként népszerűsítették, amikor pár éve sikerült őt rávenni a részvételre. A műkereskedőt főként a Kaiserhaus (vagyis az osztrák császári família) kéziratos és tárgyi emlékeinek avatott szakértőjeként tartják számon, de rendkívül igényes a régi könyvek, XIX. és XX. századi festmények kollekciójának kiválogatásában is, amelyekből időnként exkluzív kamaraárveréseket is rendez.
Bár éves összesítéseket nem publikál, de a tavaszi szezonkezdet előtt most közzétette az elmúlt év legmagasabb leütési árait mindhárom kategóriában, műfajonként tucatnyi tétellel, ebből mi most csak a milliós eladásokat emeljük ki tájékoztatásul. Az autográfiában a listavezető Karl Kraus eredeti kéziratainak és fotográfiáinak együttese, amely 10 millió schillingért cserélt tulajdonost. Ezt követte 970 ezer schillinges leütési árával I. Ferenc József császár 169 oldalas naplója, amelyet 1844 és 1848 között vezetett, míg a dobogó harmadik helyén két zeneszerző osztozik azonos összeggel (828 ezer schilling): Beethoven hétoldalas komponálási leckéje Rainer főherceg számára, illetve Oskar Strauss 1907-es partitúrája - Ein Walzertraum címmel -, amely összesen 608 oldalt tesz ki.
A festőművészek képei közül a sztár J. Nigg archaizáló, németalföldi ihletésű virágcsokra tájban 1845-ből, amelyet 4,3 millió schillingért értékesítettek. Ezt követi O. R. Schatz expresszionista Mutatványa 1929-ből (3,84 millió schilling), míg a bronzérmes megosztva Rudolf von Alt klasszicizáló látképe lett a bécsi Stephansdomról 1842-ből, illetve Hundertwasser műve, Az évszázad mérkőzése 1952-ből, egyenként 3 696 000 schillingért.
Kereken hárommillióért ment el Oskar Kokoschka 1914-es portréja egy bizonyos Bauer úrról. Valakinek 2,5-2,5 milliót ért meg a Wiener Secession 1897-1910 között litografált plakátjainak kollekciója, illetve H. Boeckl 1938-as festménye St. Margarethen kőfejtőjéről. Ez utóbbi festő 1918-as arcképe következik a sorban - 2,46 millió schillingért -, majd csökkenő értékben Rainer 1951-es, Centralizáció című kompozíciója (2,28 millió), Waldmüllernek az Altaussee vidékét megörökítő panorámája (2,1 millió), Rudolf von Alt 1836-os akvarellje a bécsi Neuer Marktról (1,97 millió).
A továbbiakban is nagyrészt fele-fele arányban osztoznak a sikerben a XIX. és XX. századi mesterek. Boeckl 1921-es dáliái olajban 1,8 millió schillinget kóstáltak a licitáláson, míg ugyancsak tőle egy gyümölcscsendélet vázlatát 1,72 millióért ütötték le a Hassfurther-árverésen. Másfél-másfél milliót adtak Amerling 1838-ból való, akadémikusan részletezett, arisztokrata női mellképéért éppúgy, mint Walde száz évvel későbbi tiroli hegyvidékéért, az általa sokszor megörökített Aurach behavazott templomával a háttérben, falusi alakokkal az előtérben.
Wagner István
