Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az őszi szezonban folytatódni látszik a Márffy Ödön-képek áremelkedése. A Nagyházi Galéria múlt heti kétnapos festményaukciója közepes kínálatának legmagasabb kikiáltási árú tétele egy Márffy- és egy Szőnyi István-kép volt, egyaránt 2,2 millióval.
Az igen dekoratív és a másik tételnél semmivel sem kevésbé kvalitásos Szőnyi-mű csak alapáron kelt el, viszont Márffy Halászok az öbölben című nagyméretű olajképe az aukció legmagasabb árát elérve, négymillióért talált gazdára. A kialakulóban lévő kisebbfajta Márffy-kultuszt mutatja az is, hogy a mester egy másik, nem kiemelkedő alkotása is 1,3 millióért kelt el 850 milliós kikiáltási ár nyomán.
Koszta József Fehér falak című munkájáért 1,5-ről 2,2 millióig tartott az árlicit. Meglepetéssel szolgált Orbán Dezső csendélete, amely az aukció egyik legjelentősebb áremelkedését produkálta: a képért több gyűjtő is versenyben volt, s így 600 ezres kikiáltási ára végül 1,8 millióig emelkedett. Az árverésen kínált Mednyánszky-képek a mester kevésbé sikerült munkái közé tartoztak. Egy közülük, melynek szerzősége a ház szerint is kétséges, nem talált gazdára és a többi ára sem emelkedett jelentősen.
Ahogy az sejthető volt, a manapság nem túl divatos Rudnay Gyula 900 ezer forintért kínált képe, az Asztalnál ülő társaság megmaradt, hasonlóan a művész 800 ezer forintért kínált festményéhez. Akadt viszont licitáló a Szépművészeti Múzeumban található híres Rubens-kép Gyürky Béla által 1871-ben készített másolatára. Az eredetihez a megtévesztésig hasonló, nagyméretű olajfestmény, a Mucius Scaevola Porsenna előtt 1,4 milliós leütési árának kialakulásában az is szerepet játszhatott, hogy a mű egy jó nevű gyűjtő, Győrffy István orvosprofesszor kollekciójából származik.
A katalógus címlapján is reprodukált, különlegesen szép Járitz Rózsa-kép majd kétszeres árat, 750 ezer forintot ért el, megmaradt viszont Kádár Béla Absztrakt kompozíciója, a gyűjtők sokallták a kisméretű temperáért a 800 ezer forintos kikiáltási árat. Általánosságban is elmondható, hogy a Kádár- és Scheiber Hugó-festményeknek ezúttal nem volt nagy keletje, és hozzájuk hasonlóan viszonylag sok közepes árfekvésű, 600-900 ezer forintos kikiáltási árú kép maradt meg. Nem tartozott közéjük Vörös Géza két műve, amelyek közül a "szokásos" virágcsendélet 800 ezerről 1,2 millióig bírta a licitet, míg egy porcelánfigurás csendélet ugyanilyen indulóárról 50 ezer forintot emelkedett. Erről az árról indult Paizs-Goebel Jenő Erdőbelsője is, amely 1,2 millióért kelt el.
Az aukció második napja a vékonyabb pénztárcájú vevőké volt, az ekkor felkínált tételek közül egyetlen ért el érdemi árat: Mányai József Délutáni pihenőjét 360 ezer forintról 950 ezerig licitálták fel az érdeklődők.
Az aukció harmadik, lapzártánkkor befejeződött napja a bútoroké és a műtárgyaké volt. A széles bútorkínálat kétharmada elkelt, nem egy jelentős áremelkedést elérve. A megmaradt tételek java részét olyan olcsóbb bútorok tették ki, amelyek beszerzése nem jelent különösebb gondot. A legdrágábban, 3,8 millió forint a katalógus címlapján is reprodukált, kétségtelenül minden szempontból kiemelkedő írószekreter (Befektető, 2000. október 10., 11-18. oldal) kelt el. A bútorok közül ötért fizettek egymillió forintot vagy annál többet. A keleti darabokat és orosz ikonokat is felvonultató műtárgykínálat iránt visszafogottabb volt az érdeklődés, a tételek fele kelt el.
F. A.
