Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A Klubrádió korábbi vezetői közül többen - élükön a vezérigazgatóval - elhagyták a rádiót, információm szerint azért, mert a tartalmi megújításban nem egyezett álláspontjuk az önével. Helyénvaló ez az információ?
- Minden organizmus akkor van életben, ha megújul. A külső és belső feltételeink is folyamatosan változnak, s ezekhez valamilyen módon alkalmazkodni kell, illetőleg változásokat is kell generálni a mozgástér lehetőségein belül. Abban a műfajban, amelyet a Klubrádió 2001 vége óta képvisel, nincsenek egzakt szabályok arra vonatkozóan, hogy mit miként kell tenni, minek milyen hatása van. Több okból is. Egyrészt az ország méretéből adódóan, hiszen minden bizonnyal egy sok tíz milliós országban több általános szabályt lehet levonni, mint egy egyszer tízmilliós országban, hát még annak a fővárosában. Ez önmagában is folyamatos átgondolást igényel. Emellett Magyarországnak közéleti szempontból is vannak specialitásai, ami az utóbbi egy-két évben mutatkozik meg igazán. Ezekre reagálnak az emberek. Mi pedig egy olyan rádiót hoztunk létre, amely teret ad a civil embereknek is, hogy reagáljanak. Miután minden tényező megítélése polarizálódik Magyarországon és extremitások is megjelennek, az lassan már nem is számít, hogy ki mit mond, csak az, hogy ki mondja. Ezek olyan körülmények, amelyekre valamilyen módon reagálnunk kell. Egyrészt különböző okokból szűkültek bevételi lehetőségeink, másrészt Magyarországon a rádiós reklám alulértékelt, annak ellenére, hogy kutatások igazolják, hatékonysága alig marad el a televízióétól. Mindezeken túl a mi műfajunk olyan, amit nem lehet konfekcionálni, míg ha valaki például egy országos zenei rádiót akar a reklámpiacon eladni, az szinte mechanikusan módon ki tudja számítani, mennyit ér egy-egy másodperc. Ezt a mi rádiónk esetében nem lehet így meghatározni, részint mert más a hallgatóság száma, összetétele és más a hatékonysága is. Következésképpen csaknem minden vevőnk számára testre szabott ajánlatot kell készíteni. Ráadásul az általunk gyakorolt műfaj a legdrágább a rádiózásban, a folyamatos szellemitermék-előállítás - vagyis a beszéd - élőmunka-ráfordítása többszöröse a zenei formátuménak.
- És miben voltak véleménykülönbségek a távozottak és ön között?
- Azokkal a kollegákkal, akikkel már nem dolgozunk együtt, az elválás békés volt, ezért nem hiszem, hogy helyes lenne a konkrétumokba belemenni.
- Mit erősítene ön a korábbiakhoz képest a rádió tartalmában?
- Mindent. Azt gondolom, hogy nagyobb mozgékonyságra van szükség a kereskedelmi és a műsorkészítési területen egyaránt. Úgy éreztem, hogy csökkent a rugalmasság, változási készség, ami éppen a körülmények változása miatt most még inkább szükséges a rádiónak.
- Milyen változások következtek be és milyen újítások várhatók a rádió műsorszerkezetében?
- Már megújult a reggeli műsorunk, ebben Magyarország elismert közszereplőit látják vendégül a műsorvezetők a stúdióban egy-egy órára, hogy elmondják a véleményüket a különböző napi aktualitásokról. Közben természetesen hallunk ezt-azt a pályájukról, tevékenységükről is. Ennek a műsornak a célja megismertetni a hallgatóval, hogy a közismert, népszerű személyek, akik a közélet szempontjából civilek, hogyan értékelik a körülöttünk zajló eseményeket. A reggeli műsorra különben is jelentős hangsúlyt fektetünk, további új műsorelemeket is beépítünk a négyórás műsorfolyamba. Új program a szeptember óta vasárnap esténként nyolctól tízig jelentkező Szabad a pálya című adás, amelyben alkalmanként két-két tekintélyes folyóirat, illetve hetilap szerkesztősége a házigazda, akik vendégeikkel közösen értékelik a mögöttük álló hét közérdeklődésre számot tartó történéseit. A Klubrádió heti adásaiban egyébként több mint ötven különböző műsorszám követi egymást, közöttük mindig vannak újak és természetesen vannak, amelyek megszűnnek. Új rádióazonosítóink, szignáljaink is készültek.
- A rádiós piacon is komoly változások következtek be az utóbbi időben: új csatornák jelentek meg és átalakult a közszolgálati rádió. Gondolom, ezek is hatással vannak a Klubrádió mindennapjaira.
- Amikor elindult a Klubrádió, 21 adó volt fogható Budapesten, most körülbelül hatvan. Jelentősen megváltoztak tehát a versenyfeltételek, ehhez járul még az internet is a hagyományos médiumok vetélytársaként, nem kevés embert nem kevés időre elvonva a rádiózástól és a televíziózástól is. Ráadásul az a tartalmi szolgáltatás, amit mi nyújtunk, olyan hallgatókat célozhat csak meg, akik általában szoktak rádiót hallgatni, tehát olyan közönségre, amelynek a rádióhallgatás új elem a szokásai között, aligha számíthatunk. A Magyar Rádióval kapcsolatban viszont abszurdumnak tartom, hogy egy közpénzen - tehát általunk is - finanszírozott intézmény versenytárs azon a reklámpiacon, amelyen nekünk évről évre nemcsak a saját működésünkhöz szükséges bevételeket kell előállítanunk, hanem közvetve ugyan, de az egyik fő konkurensünkét is. Ez viszont törvényalkotási probléma, tehát a médiajog számos anomáliáinak egyike.
- A kisebb zenei rádiók terjeszkedésének bevett módja a hálózatba kapcsolódás, aminek következtében műsoruk nagy részében a központi adás hallható, míg egy kisebbik hányadában a helyi program. A beszélő rádiók közül a Klubrádió követte ezt a terjeszkedési gyakorlatot. A helyi témákra kíváncsi hallgatóság könnyen befogadta a Klubrádió központosított műsorát?
- Persze a zenei rádióknak sem könnyű, hiszen nagy számuk miatt nekik van a legtöbb vetélytársuk. A helyi rádiók többsége főként zenei adó, de ezek mindegyikében van valamilyen helyi tartalom, amivel nehéz egy országos programmal konkurálni. Abban az értelemben viszont könnyebb a helyzetünk, hogy ilyen jellegű konkurenciánk nincs, vagyis ezt a műfajt, a "talk & newst" nem csinálja más. Néhány helyi csatorna próbálkozik ugyan, de a mienkhez hasonló, országoshoz közelítő szinten nem. Ez a műfaj a rádiózásban, ahogy említettem, a legköltségesebb - valószínűleg ezért sem vágnak bele sokan -, a terjeszkedés is meglehetősen drága dolog, tehát lassú a folyamat. Nekünk hat év alatt tizenegy frekvenciára sikerült gyarapodnunk, a legutóbbi fejlesztésünk, a tatabányai adó várhatóan az év végén kezdi a sugárzást.
- Ahová eljutott a Klubrádió, ott hogyan épült ki a közönsége?
- Ez az egyik olyan terület, ahol még sok teendőnk van. Pontos adataink nincsenek arról, hogy a vidéki helyszíneken miként alakul a fogható adók hallgatottsága, de például a betelefonálásokból lehet következtetni az érdeklődésre. Így derül ki például az is, hogy számos tengerentúli vagy Európa más országában élő hallgatónk is van, ugyanis egyre többen hallgatják a Klubrádió adásait az interneten keresztül. Sőt, vietnami hozzászólónk is volt már.
- Ha Vietnamig nem is akarnak eljutni, van-e valamilyen más megcélzott terjeszkedési területük?
- Eddig sem úgy történt a terjeszkedésünk, hogy célba vettünk egy várost, ahova minden erővel el akartunk jutni. Van egy praktikus megközelítés: arra célszerű terjeszkedni, amelyik terület összeér a meglévő vételkörzetünkkel. Ami mondjuk Debrecenről nem mondható el, a hajdúsági megyeszékhely azért volt fontos számunkra, mert Magyarország második legnépesebb települése.
- Terveznek további terjeszkedést?
- Bízom benne, de konkrét választ nem tudok adni.
- A Klubrádió már-már országos adó, sikerül-e már az országos reklámkampányokba bekapcsolódniuk?
- Igen, vannak ilyen jellegű eredmények. Bár ezen a téren minden egy kicsit késleltetve jelentkezik. Megjelenésünket egy városban csak a rákövetkező vagy az azt követő esztendőben tudjuk a reklámpiacon érvényesíteni.
- A Klubrádió mellett - amely most gondolom kellően kitölti az életét - melyek azok a dolgok, amelyekkel szívesen foglalatoskodik?
- Az egyik legkedveltebb időtöltésem a fotózás, de szenvedélyeim közé sorolható az asztalitenisz is. Először nyilvánosan 2001-ben jelentem meg fotográfusként, a Műcsarnok akkor rendezte meg azt az országos fotószalon elnevezésű pályázatot, amelyen az a megtiszteltetés ért, hogy egy képemet kiállították. Azóta közel húsz egyéni kiállítást volt lehetőségem megrendezni Magyarországon és külföldön. Úgy becsültem - éppen nemrég egy moszkvai kiállításom kapcsán, ahol 54 új képem volt látható -, hogy egy-egy fotó kidolgozása mintegy három munkaórát igényel. Szerencsére nemcsak maga a fényképezés szerez örömöt, hanem a kidolgozási folyamat, a kép kifejlődése is. Tulajdonképpen egy alapszabályt követek a fotográfiában: ami az exponáláskor a keresőben látható, az és csakis az lehet rajta a végleges alkotáson. A tónusok, színek, vágások változhatnak, de a kép tartalma nem. A Komédium Színházat a Dunaholding Zrt. még 1991-ben alapította és azóta is a fenntartója. Talán annyi közös van a három tevékenységben, a rádiózásban, fotózásban, színházban, hogy mindegyik "élő adás": a keletkezés pillanatában eldől, jó minőség jött-e létre.
Diószegi József
Vidéken erősebbre kell tekerni a hangerőt
Megérett a változásra a Klubrádió
A Klubrádió tartalmától annak értékesítéséig szinte minden területen változtatni akar a lapunknak nyilatkozó Arató András, a tulajdonos Dunaholding vezetője, aki nemrég foglalta el a rádió vezérigazgatói székét, miután a korábbi vezetők közül többen távoztak a csatornától.
- A Klubrádió korábbi vezetői közül többen - élükön a vezérigazgatóval - elhagyták a rádiót, információm szerint azért, mert a tartalmi megújításban nem egyezett álláspontjuk az önével. Helyénvaló ez az információ?
- Minden organizmus akkor van életben, ha megújul. A külső és belső feltételeink is folyamatosan változnak, s ezekhez valamilyen módon alkalmazkodni kell, illetőleg változásokat is kell generálni a mozgástér lehetőségein belül. Abban a műfajban, amelyet a Klubrádió 2001 vége óta képvisel, nincsenek egzakt szabályok arra vonatkozóan, hogy mit miként kell tenni, minek milyen hatása van. Több okból is. Egyrészt az ország méretéből adódóan, hiszen minden bizonnyal egy sok tíz milliós országban több általános szabályt lehet levonni, mint egy egyszer tízmilliós országban, hát még annak a fővárosában. Ez önmagában is folyamatos átgondolást igényel. Emellett Magyarországnak közéleti szempontból is vannak specialitásai, ami az utóbbi egy-két évben mutatkozik meg igazán. Ezekre reagálnak az emberek. Mi pedig egy olyan rádiót hoztunk létre, amely teret ad a civil embereknek is, hogy reagáljanak. Miután minden tényező megítélése polarizálódik Magyarországon és extremitások is megjelennek, az lassan már nem is számít, hogy ki mit mond, csak az, hogy ki mondja. Ezek olyan körülmények, amelyekre valamilyen módon reagálnunk kell. Egyrészt különböző okokból szűkültek bevételi lehetőségeink, másrészt Magyarországon a rádiós reklám alulértékelt, annak ellenére, hogy kutatások igazolják, hatékonysága alig marad el a televízióétól. Mindezeken túl a mi műfajunk olyan, amit nem lehet konfekcionálni, míg ha valaki például egy országos zenei rádiót akar a reklámpiacon eladni, az szinte mechanikusan módon ki tudja számítani, mennyit ér egy-egy másodperc. Ezt a mi rádiónk esetében nem lehet így meghatározni, részint mert más a hallgatóság száma, összetétele és más a hatékonysága is. Következésképpen csaknem minden vevőnk számára testre szabott ajánlatot kell készíteni. Ráadásul az általunk gyakorolt műfaj a legdrágább a rádiózásban, a folyamatos szellemitermék-előállítás - vagyis a beszéd - élőmunka-ráfordítása többszöröse a zenei formátuménak.
- És miben voltak véleménykülönbségek a távozottak és ön között?
- Azokkal a kollegákkal, akikkel már nem dolgozunk együtt, az elválás békés volt, ezért nem hiszem, hogy helyes lenne a konkrétumokba belemenni.
- Mit erősítene ön a korábbiakhoz képest a rádió tartalmában?
- Mindent. Azt gondolom, hogy nagyobb mozgékonyságra van szükség a kereskedelmi és a műsorkészítési területen egyaránt. Úgy éreztem, hogy csökkent a rugalmasság, változási készség, ami éppen a körülmények változása miatt most még inkább szükséges a rádiónak.
- Milyen változások következtek be és milyen újítások várhatók a rádió műsorszerkezetében?
- Már megújult a reggeli műsorunk, ebben Magyarország elismert közszereplőit látják vendégül a műsorvezetők a stúdióban egy-egy órára, hogy elmondják a véleményüket a különböző napi aktualitásokról. Közben természetesen hallunk ezt-azt a pályájukról, tevékenységükről is. Ennek a műsornak a célja megismertetni a hallgatóval, hogy a közismert, népszerű személyek, akik a közélet szempontjából civilek, hogyan értékelik a körülöttünk zajló eseményeket. A reggeli műsorra különben is jelentős hangsúlyt fektetünk, további új műsorelemeket is beépítünk a négyórás műsorfolyamba. Új program a szeptember óta vasárnap esténként nyolctól tízig jelentkező Szabad a pálya című adás, amelyben alkalmanként két-két tekintélyes folyóirat, illetve hetilap szerkesztősége a házigazda, akik vendégeikkel közösen értékelik a mögöttük álló hét közérdeklődésre számot tartó történéseit. A Klubrádió heti adásaiban egyébként több mint ötven különböző műsorszám követi egymást, közöttük mindig vannak újak és természetesen vannak, amelyek megszűnnek. Új rádióazonosítóink, szignáljaink is készültek.
- A rádiós piacon is komoly változások következtek be az utóbbi időben: új csatornák jelentek meg és átalakult a közszolgálati rádió. Gondolom, ezek is hatással vannak a Klubrádió mindennapjaira.
- Amikor elindult a Klubrádió, 21 adó volt fogható Budapesten, most körülbelül hatvan. Jelentősen megváltoztak tehát a versenyfeltételek, ehhez járul még az internet is a hagyományos médiumok vetélytársaként, nem kevés embert nem kevés időre elvonva a rádiózástól és a televíziózástól is. Ráadásul az a tartalmi szolgáltatás, amit mi nyújtunk, olyan hallgatókat célozhat csak meg, akik általában szoktak rádiót hallgatni, tehát olyan közönségre, amelynek a rádióhallgatás új elem a szokásai között, aligha számíthatunk. A Magyar Rádióval kapcsolatban viszont abszurdumnak tartom, hogy egy közpénzen - tehát általunk is - finanszírozott intézmény versenytárs azon a reklámpiacon, amelyen nekünk évről évre nemcsak a saját működésünkhöz szükséges bevételeket kell előállítanunk, hanem közvetve ugyan, de az egyik fő konkurensünkét is. Ez viszont törvényalkotási probléma, tehát a médiajog számos anomáliáinak egyike.
- A kisebb zenei rádiók terjeszkedésének bevett módja a hálózatba kapcsolódás, aminek következtében műsoruk nagy részében a központi adás hallható, míg egy kisebbik hányadában a helyi program. A beszélő rádiók közül a Klubrádió követte ezt a terjeszkedési gyakorlatot. A helyi témákra kíváncsi hallgatóság könnyen befogadta a Klubrádió központosított műsorát?
- Persze a zenei rádióknak sem könnyű, hiszen nagy számuk miatt nekik van a legtöbb vetélytársuk. A helyi rádiók többsége főként zenei adó, de ezek mindegyikében van valamilyen helyi tartalom, amivel nehéz egy országos programmal konkurálni. Abban az értelemben viszont könnyebb a helyzetünk, hogy ilyen jellegű konkurenciánk nincs, vagyis ezt a műfajt, a "talk & newst" nem csinálja más. Néhány helyi csatorna próbálkozik ugyan, de a mienkhez hasonló, országoshoz közelítő szinten nem. Ez a műfaj a rádiózásban, ahogy említettem, a legköltségesebb - valószínűleg ezért sem vágnak bele sokan -, a terjeszkedés is meglehetősen drága dolog, tehát lassú a folyamat. Nekünk hat év alatt tizenegy frekvenciára sikerült gyarapodnunk, a legutóbbi fejlesztésünk, a tatabányai adó várhatóan az év végén kezdi a sugárzást.
- Ahová eljutott a Klubrádió, ott hogyan épült ki a közönsége?
- Ez az egyik olyan terület, ahol még sok teendőnk van. Pontos adataink nincsenek arról, hogy a vidéki helyszíneken miként alakul a fogható adók hallgatottsága, de például a betelefonálásokból lehet következtetni az érdeklődésre. Így derül ki például az is, hogy számos tengerentúli vagy Európa más országában élő hallgatónk is van, ugyanis egyre többen hallgatják a Klubrádió adásait az interneten keresztül. Sőt, vietnami hozzászólónk is volt már.
- Ha Vietnamig nem is akarnak eljutni, van-e valamilyen más megcélzott terjeszkedési területük?
- Eddig sem úgy történt a terjeszkedésünk, hogy célba vettünk egy várost, ahova minden erővel el akartunk jutni. Van egy praktikus megközelítés: arra célszerű terjeszkedni, amelyik terület összeér a meglévő vételkörzetünkkel. Ami mondjuk Debrecenről nem mondható el, a hajdúsági megyeszékhely azért volt fontos számunkra, mert Magyarország második legnépesebb települése.
- Terveznek további terjeszkedést?
- Bízom benne, de konkrét választ nem tudok adni.
- A Klubrádió már-már országos adó, sikerül-e már az országos reklámkampányokba bekapcsolódniuk?
- Igen, vannak ilyen jellegű eredmények. Bár ezen a téren minden egy kicsit késleltetve jelentkezik. Megjelenésünket egy városban csak a rákövetkező vagy az azt követő esztendőben tudjuk a reklámpiacon érvényesíteni.
- A Klubrádió mellett - amely most gondolom kellően kitölti az életét - melyek azok a dolgok, amelyekkel szívesen foglalatoskodik?
- Az egyik legkedveltebb időtöltésem a fotózás, de szenvedélyeim közé sorolható az asztalitenisz is. Először nyilvánosan 2001-ben jelentem meg fotográfusként, a Műcsarnok akkor rendezte meg azt az országos fotószalon elnevezésű pályázatot, amelyen az a megtiszteltetés ért, hogy egy képemet kiállították. Azóta közel húsz egyéni kiállítást volt lehetőségem megrendezni Magyarországon és külföldön. Úgy becsültem - éppen nemrég egy moszkvai kiállításom kapcsán, ahol 54 új képem volt látható -, hogy egy-egy fotó kidolgozása mintegy három munkaórát igényel. Szerencsére nemcsak maga a fényképezés szerez örömöt, hanem a kidolgozási folyamat, a kép kifejlődése is. Tulajdonképpen egy alapszabályt követek a fotográfiában: ami az exponáláskor a keresőben látható, az és csakis az lehet rajta a végleges alkotáson. A tónusok, színek, vágások változhatnak, de a kép tartalma nem. A Komédium Színházat a Dunaholding Zrt. még 1991-ben alapította és azóta is a fenntartója. Talán annyi közös van a három tevékenységben, a rádiózásban, fotózásban, színházban, hogy mindegyik "élő adás": a keletkezés pillanatában eldől, jó minőség jött-e létre.
