Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Az egyik kuratóriumi tag által kezdeményezett kisebb huzavona után a cégbíróság végül a napokban bejegyezte a másfél hónapja kinevezett elnök aláírási jogát. Ezáltal már nagyobb értékű szerződések szignálására is lehetősége nyílik. Az aláírási jog hiánya okozott-e bármifajta fennakadást az intézmény működésében?
– A Magyar Rádió életében ez érdemi késlekedéssel nem járt, inkább csak a bizonytalanság okozhatott problémát házon belül, illetve az esetleges üzleti partnereink körében.
– Milyen szerződést szignál először, immár cégbírósági engedély birtokában?
– Egy pár olyan kötelezettségvállalást örököltem, amelyek jórészt múltbéli teljesítésekre vonatkoznak, és amelyeket az exlex állapotban már senki nem akart aláírni.
– Például?
– A Magyar Távirati Irodával nincs élő szerződésünk, ezt természetesen alá fogom írni, többet most nem szeretnék sorolni.
– „Áthangolta-e” már a rádiót? Egyáltalán tervez-e ilyet?
– Természetesen lesznek tartalmi változások, de a pontos időpontról még nem tudok beszámolni, s számomra nem is lényeges, hogy ez mielőbb bekövetkezzen. Ehelyett sokkal fontosabbnak tartom, hogy a műsorstruktúra-váltás minél alaposabb szakmai vita után, egy kiérlelt, működőképes, piaci és tartalom-előállítási szempontból vállalható koncepció mentén történjen meg.
– Mikortól újulhat tehát meg a rádió három csatornája?
– Szerettem volna már január 1-jétől új műsorszerkezettel indulni, de az elmúlt időszak tapasztalatai alapján erre kevés esélyt látok, vagyis inkább a jövő év első negyedévének végét tartom reális időpontnak, mégpedig fokozatosan.
– Változnak-e ettől a csatornák fő jellemzői?
– Az adók legfőbb jellemzői eztán sem változnak, ha ennek kapcsán azt értjük, hogy a Bartók egy klasszikus zenei alapokon nyugvó kulturális adó, a Petői egy fiataloknak szóló rádió, a Kossuth pedig egy kevesebb zenével, de sok hírrel, információs és magazin műsorral jelentkező, beszélgetősebb rádió. Minden más értelemben viszont változások várhatóak: nagyobb szerkesztettség, feszesebb ritmus, nagyobb átgondoltság, pozicionálás, és – bár adónként különböző, de – nagyobb mértékű műsorfolyamok jellemzik majd a csatornákat. Ez utóbbi egyébként leginkább a Petőfit fogja jellemezni, de ez, a kereskedelmi rádiókra is jellemző műsorszerkesztés a másik két adón is tetten érhető lesz.
– Pályázatában szervezeti struktúraváltást is ígért. Elkezdődött-e már, és ha igen, akkor hol tart ez a folyamat?
– A szervezeti rendszer korszerűsítése szinte folyamatos projekt lesz a következő években, hiszen érdemben sem a műsorstruktúra, sem pedig a szervezeti struktúra nem változott meg a rádióban.
– Milyen fő változások várhatóak e téren?
– Eddig például nem volt műsorokért felelős alelnök a rádióban, most már van ilyen, Szayly József személyében, s a napokban lépett be a gazdasági alelnök, Mészáros László, az Antenna Távközlési Zrt. korábbi pénzügyi igazgatója. Más területen is változás várható. Távlatilag ugyanis nem tartom helyes működési módnak, hogy az adók alárendeltségében szerkesztőségek is működnek, ezeket innen kivonva egy külön tartalom-előállító struktúrába szervezzük, amelynek a tetején a műsoralelnök és főszerkesztő áll majd. Ez utóbbi pozíció sincs egyelőre egyébként a Magyar Rádióban. A korszerű televíziózás, rádiózás egyik fő „kelléke”, a programing szinte teljes mértékben hiányzik a rádió működéséből, s bár közszolgálati intézmény vagyunk, és nem a bevételre való törekvés a legfontosabb számunkra, attól még a pozicionálást kulcsfontosságúnak tartom. Annak végiggondolása ugyanis rendkívül fontos, hogy a milyen társadalmi és milyen korcsoportokhoz akarunk szólni, s miként, vagyis milyen műsorokkal, milyen időpontban és miért épp akkor. Mindezeket a kérdéseket mindhárom csatorna kapcsán meg kell válaszolni.
– Mindhárom adónak külön főnöke lesz. Megvannak már ezek a vezetők?
– A Kossuth rádió élén a tapasztalt újságíró, Kerényi György áll, a Rádió C korábbi főszerkesztője, az ELTE tanára. A Petőfi és a Bartók adó vezetőit később fogom megnevezni.
– Milyen területeket érint még a szervezeti átalakítás?
– Szerintem az sem optimális, hogy a zenekarok, a zenei együttesek – a Stúdió 11-et leszámítva – a Bartók rádió keretében működnek. Ezeket szintén külön szervezeti egységben szeretném működtetni. Aztán vannak olyan területek, amelyeket nem megfelelően fed le a jelenlegi felállás, ebben az 1300 fős intézményben például másfél jogász van. Sorolhatnám tovább: szabályozási területekkel nem foglalkozik senki. A HR szintén alig létező tevékenység. Részben ezek a területek is a majdani ügyvezető igazgató irányítása alá tartoznak, ám a poszt létrehozása a szervezeti és működési szabályzat módosítása után lehetséges, így addig a PanTel Zrt. jogi és külkapcsolati igazgatói székéből érkezett Cseh Gabriella hétfőtől egy ideig az elnöki hivatal igazgatójaként tevékenykedik, mert ilyen pozíció van.
– Mikorra fejeződhet be a struktúra teljes átalakítása?
– Szerintem ennek egy-két hónapon belül a végére lehet járni, tehát az év végéig mindenképpen megvalósulnak a legfontosabb szervezeti átalakítások.
– Azt feltételezem, hogy a hallgatottság és a bevétel növelése áll a tartalmi és strukturális átalakítás hátterében, s ilyen szempontból mindkét változtatás időszerű a Magyar Rádió esetében.
– Így van, bár a bevétel növelése önmagában nem célja a műsorstruktúra átalakításának, vagyis a közrádióban nem működhet olyan értékesítésfókuszú programing, mint a kereskedelmi adóknál. Ugyanakkor valóban fontos cél a bevételek növelése, s azt gondolom, hogy ennek érdekében minden olyan know-how-val rendelkeznünk kell, amely a jelenlegi reklám- és médiapiacon a professzionális működéshez szükséges. Természetesen eközben fontos a hallgatók száma is, hisz miután az intézményt közpénzből finanszírozzák, nem elégedhetünk meg azzal, hogy minket csak egy nagyon kis létszámú elit hallgat. Ha mindenki mást hallgat, akkor miért kellene erre közpénzt költeni? Az sem járható út ugyanakkor, hogy a népszerűség és a hallgatottság oltárán elveszítsük az értékes tartalmakat, mert ebben az esetben is okkal lenne felvethető a közpénz felhasználásának értelme. Ha ugyanis olyan tartalmakat állítunk elő, amelyeket a kereskedelmi rádiók is sugároznak, akkor minek ehhez a közpénz? Vékony tehát a mezsgye a hallgatottság és a közszolgálati tartalom között, s ezért a közmédia állami finanszírozása minden országban a politikai és médiapiaci viták tárgya.
– Mondjuk egyéves időtávban milyen mértékű hallgatottságnövekedéssel lenne elégedett?
– Nem is a növekedés a legfőbb cél, hanem az összetétel megváltoztatása. Jelen pillanatban például a Kossuth adónak csúcsidőszakban – a Déli Krónika idején – körülbelül másfél millió hallgatója van. Hallgatóink túlnyomó többsége azonban ötven év feletti, s ez a közszolgálati misszió betöltése szempontjából is aggasztó.
– Tehát az említett tartalmi megújulás egyben generációváltást is hozhat?
– Így van, azt gondolom, hogy a ritmusváltásra, a mai világhoz való alkalmazkodásra elengedhetetlenül szükség van. Ma tehát nem lehet úgy rádiózni, mint 25 évvel ezelőtt, de sajnos ma ez a jellemző a rádióban.
– Az emlegetett szervezeti átalakítás létszámleépítéssel is jár?
– Igen, de ennek mértékéről csak az új műsorstruktúra véglegesítése után lehet bármi közelebbit mondani.
– A Magyar Rádió gazdasági közállapotát – legalábbis a Magyar Televízióhoz képest – egyfajta nyugalom, kiegyensúlyozottság jellemezte az elmúlt években. Ez most is elmondható?
– A belépésemet követően kértem egy augusztus 1-jei fordulónapi auditált mérleget, ami várhatóan október közepére-végére születik meg, ennek birtokában tudok csak megalapozottan nyilatkozni a tényleges helyzetről. Azt azonban már most is elmondhatom, hogy olyan szintű tőkefelélés, eladósodottság, leépülés itt valóban nincs, mint a Magyar Televízióban, de az a korábban sulykolt imázs, hogy a rádió gazdálkodása alapvetően rendben van, nem tartható fenn. Ennek egyik oka a sokat emlegetett normatív finanszírozás hiánya. Az előfizetési díj kormány általi átvállalása körülbelül évi egymilliárd forint hiányt okoz a rádiónak az áfa-visszaigénylés lehetőségének beszűkülése miatt; a most bevezetett megszorító intézkedések éves kihatása pedig becsléseink szerint 220–250 millió forint, ami összességében már mérlegfőösszegünk közel tíz százaléka.
Ráadásul a rádió korábban az eszközök nagy része esetében a fenntartó karbantartást nem végezte el, és nem is képzett rá céltartalékot. Ezért például ha bármelyik épülethez hozzá kellene nyúlni, az horribilis kiadást jelentene. Végezetül – még a tavalyi mérlegben – a könyvvizsgáló is megjegyezte, hogy az archívum értékelésével korábban a gazdálkodási mutatók hiányosságait próbálták meg elfedni. A mostani auditálásnak tehát az is célja, hogy kiderüljön: ez a bizonyos elszámolási „technika” mekkora lyukat fedett el, s valójában mennyit is ér a vagyonunk.
