Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Történt a múlt héten, hogy barátom a budapesti éjszakai élet némely általa eddig nem feltárt szórakozóhelyei felé vette az irányt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem pusztán a szemrevételezés igényével közelítette meg vizsgálódásai tárgyait, hanem arra volt kíváncsi, vajon kedvenc söreinek íze más-e attól, hogy nem egy barátságos kricsmiben fogyasztja el őket, ahogy szokta, hanem rettentően flancos, felkapott vendéglátó-ipari egységekben, amelyekbe csak azután térhet be a földi halandó, hogy megtanult cizellált módon bemutatkozni. (Nem egyszerűen x y vagyok, hanem x y vállalkozó, egyetemi oktató, hajós kapitány, atombombázó repülőgép-pilóta, pénzbehajtó, kidobóember, boncmester, keresztapa stb.)
Elég az hozzá, a hajnali órákra a sörök tesztje sikeresen lezárult, ám ennek mellékhatásaként a másnap kora reggeli ébredés későbbre sikeredett, és az előző órák emlékeinek részletei elvesztek a háromórás alvás álomútvesztőiben. Egyetlen dolog maradt meg tisztán barátom emlékezetében, az, amit nem sikerül kialudni: szerelmes lett. Ahogy másnap mondta: több nőbe is szerelmes lett az előző éjszakán. Arra a kérdésre, hogy mégis hányba: háromba, négybe, az volt a válasz: hétbe és ebből kettő komoly!
A két komolyból az egyik, a puccos szórakozóhely hoszteszét illető, szinte verselésre ragadtatta barátomat. Az a nő olyan aranyos, hogy azt el sem lehet mondani - mondta. Egy tündi-bündi. Persze a másik komoly szerelem tárgya is az, csak azt valószínűleg nem ismerné meg az utcán, ha találkoznának. Igaz, a hosztesz csajszinak meg valahogy nem emlékszik a nevére.
Nos, tudományos szempontból ez a pillanat tekinthető a megvilágosodás időpontjának, hiszen az elhanyagolható részletek - felismerjük-e szerelmünket, tudjuk-e a nevét - nem fedik el a lényeget. Az elmondottakból egyértelműen kiderül a dolog magva, az, hogy mire való a szerelem. Arra, hogy a férfi ember el tudja választani az aranyost a tündi-bünditől. Uraim! Figyeljenek erre oda! Azt a hölgyet, akit egyszerűen csak aranyosnak tartanak, nem szeretik igazán. Legalábbis nem szerelemmel. A tündi-bündi az más. Az az igazi szerelem! Ezután mi sem egyszerűbb annál, mint hogy ehhez tartsuk magunkat.
Mivel azonban ez a jegyzet egy gazdasági portálon íródik, ideje tisztázni e tudományos kutatás anyagi vonzatait. Azt kell mondanunk, nem tudjuk egyértelműen maghatározni, kinek-kinek mennyibe kerülne megismételni e tesztet, s ezzel megtapasztalni az aranyos és a tündi-bündi közti különbséget. Egyénenként eltérő ugyanis az a szeszesital-mennyiség, amitől kellően illumináltak leszünk ahhoz, hogy egyetlen este hét nőbe szeressünk bele - ebből kettőbe komolyan.
