Miután az olimpiai bajnok Kásás Tamásnak nápolyi munkaadói megköszönték eddigi regnálását, azonnal elkezdődtek a találgatások a hogyan, illetve inkább a hol továbbról. Az olimpia előtti évben nem haszontalan a magyar bajnokságban, a kapitány szeme előtt játszani, így kézenfekvő volt Magyarországra szerződni - az olimpiai bajnokok közül már amúgy is csak Kásás, Steinmetz és Benedek játszott (játszik) külföldön. Mindeközben az edző apuka szerződése is lejárt Pireuszban, és nem a görögök nem tettek elé olyat, amit habozás nélkül aláírt volna, így ő is hazafelé vette az irányt, majd a nápolyi társ, Steinmetz Barnabás döntött úgy, hogy követi Kásást. A magyar csapatok közül a Vasas tette a legkomolyabb ajánlatot e „csomagra”, így velük kezdtek komoly tárgyalásokba, amelyeken Kásás Zoltán szóban már szinte meg is egyezett az angyalföldiekkel.
