Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Gazdasági fordulat jeleként ünnepelték a héten az Egyesült Államokban, hogy az egyik legfontosabb lakáspiaci mutató, a húsz nagyváros lakásárait összesítő S&P/Case-Shiller index szerint a májussal véget ért három hónapban 0,5 százalékkal magasabb áron keltek el az egy család által lakott ingatlanok, mint az áprilissal végződő periódusban. Ez volt az első ilyen áremelkedés 2006 júliusa óta; éves összevetésben még mindig 17,1 százalékos esést jelez az index, de ezt is pozitívan fogadták az elemzők, hiszen a konszenzus 17,9 százalékos mínusz volt. Az indexet összeállító bizottság elnöke, David Blitzer úgy nyilatkozott a MarketWatchnak, hogy ez már a lakásárak zuhanásának a végére utal, ebben megerősíthették őt más adatok is: az új és a használt lakások eladása júniusban harmadik hónapja növekedett, némileg beindultak a lakásépítések is, júliusban pedig kissé javult az ágazat hangulati indexe.
A májusi emelkedést részben annak tudják be az elemzők, hogy a kormányzati intézkedések nyomán kevesebb lett a kényszerárverezés, részben annak, hogy egyes területeken már eleget zsugorodtak az árak ahhoz, hogy megélénküljön a kereslet a befektetni vágyók, illetve az első lakásukat vásárlók részéről. Az igazi fordulat persze az lesz, ha éves összehasonlításban is elkezdenek majd nőni az árak, erre azonban a The Wall Street Journal által megkérdezett elemzők szerint még minimum egy évig várni kell.
Derűlátóan értékelték az ágazat szereplői a másik nagy válság sújtotta terület, a brit ingatlanpiac alakulását is: a legnagyobb jelzálog-hitelező, a Nationwide Building Society tegnap közzétett adata szerint júliusban már harmadik hónapja drágultak a lakások. Az átlagár júniushoz képest 1,3 százalékkal emelkedett (158 871 fontra), az éves esés pedig csak 6,2 százalék volt, ez a legkisebb csökkenés tavaly május óta. A lakásárak figyelemreméltóan rugalmasan alakultak az idén - idézte a BBC Martin Gahbauert, a Nationwide vezető közgazdászát -, noha a gazdasági környezet még recessziós. A szakember szerint azonban nem valószínű, hogy a mostani ütem hosszabb ideig fenntartható - noha a kínálat hiányos -, mert a jövedelmek, illetve az elérhető bérleti díjak ezt visszanyomják.
A legcsekélyebb mértékben is pozitív adatok lelkes fogadtatását az is magyarázza, hogy 2009 első negyedéve még nagyon rossz volt. A Global Property Guide szerint ekkor 12 országban estek 10 százaléknál nagyobb mértékben az ingatlanárak, amire még soha nem volt példa (a korábbi rekord 8 ország volt). Az amerikai és a brit optimizmust ugyanakkor azonos félelem hűti le: a munkanélküliség növekedése nem állt meg, az állásukat elvesztőkkel pedig hamar bővülhet a fizetésképtelenné váló lakáshitelesek tábora, ami megint csak áreséshez vezethet - így egyre többen emlegetik a W betűt az ingatlanpiaci konjunktúra leírásakor is.
