Az amerikai kormány több mint száz jelentkező közül kilenc pénzügyi szolgáltatót választott ki abba a programjába, amelynek célja a nagybankok rossz hiteleinek kivásárlása. A márciusban meghirdetett rendszerben a kiválasztott szervezetek és az állam közösen alapokat hoznak létre, amelyek tendereket hirdetnek a túlságosan kockázatossá vált követelések felvásárlására, abban a reményben, hogy ezzel a módszerrel piacot teremtenek az úgynevezett mérgező hiteleknek, s így végső soron megtisztíthatják ezektől a pénzintézeteket. A győztes intézményeknek legkevesebb 20 millió dollárt kell befektetniük alapjukba saját pénzükből, emellett 12 héten belül 500 millió dollárt kell gyűjteniük magánbefektetőktől. Utóbbiak maximum 9,9 százalékos részesedést szerezhetnek az alapokban. A kormány a megszerzett tőkével azonos összeggel kiegészíti a forrást és további 30 milliárd dollárt tart készenlétben a rossz hitelek felvásárlásához.
A siker messze nem garantált, ugyanis sok magánbefektető ódzkodik részt venni a programban, mert úgy látja, hogy a kormány és a törvényhozás visszamenőleges hatállyal is változtatott a kormány gazdasági mentő csomagjainak szabályain. Különösen feltűnő, hogy nincs a kiválasztott szolgáltatók között a Pimco, a világ legnagyobb kötvénybefektetője, amelynek egyik vezetője márciusban azt mondta, hogy a pénzügyminisztérium terve győztes-győztes-győztes szituációt teremt a bankoknak, a követeléskezelőknek és az adófizetőknek. A cég szóvivője szerint azért szálltak ki a versenyből, mert bizonytalannak látták az alapok működésének szabályait és a program végrehajtásának rendjét. Szakértők szerint a Pimcót az tarthatja vissza a részvételtől, hogy úgy látja, a jobban feltőkésített nagybankok visszatarthatják rossz hiteleiket, mert ezzel elkerülhetik leírásukat, azaz a veszteségek realizálását. Ez eltorzíthatja e sajátos követeléskezelési piacot.
