Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ebben a pillanatban is emberek ezrei veszítik el munkájukat; erre gondolok mindennap és erre kell emlékeztetnem az összes törvényhozót - foglalta össze az NBC-nek adott interjújában Barack Obama, miért tartja mindennél előbbre valónak, hogy a múlt heti képviselőházi jóváhagyás után a szenátus áldását is megszerezze gazdaságélénkítő csomagjához. Az elnök pártja, a demokraták többségben vannak a szenátusban is, de ahhoz nem eléggé, hogy a republikánusok ne érhessék el a szavazás elhalasztását, ebből a szempontból pedig nem sok jót ígér, hogy a képviselőházban egyetlenegy republikánus sem szavazott a most közel 820 milliárd dolláros költségvetési kiadást jelentő csomag mellett. Paradox módon a javaslatnak akkor van leginkább esélye, ha megnő az állami beavatkozás összege - pedig azt a republikánusok alapból nem szeretik -, mert egy adómódosítás elfogadásával a szenátus pénzügyi bizottsága további 60 milliárd dollárt csaphat hozzá. Az elnök mindenesetre együttműködésre szólította fel az összes törvényhozót: nehéz szakítani a régi szokásokkal - fogalmazott az interjúban -, de most meg kell tenni, mert a helyzet sürgető.
Az Obama által e hó közepére elfogadni remélt csomaggal, illetve a pénzügyi szektor talpra állítására szánt összegekkel becslések szerint az USA GDP-jének 5,8 százalékát fordítaná arra, hogy kihúzzák a recesszióból a gazdaságot, ez a fejlett országok között a legmagasabb arány. Németországban a GDP 3,1 százalékára teszik a kormányzati beavatkozások összesített értékét, ezen belül azonban eddig nagyságrenddel többet szánnak a pénzügyi szektor megmentésére - nagyobb részben hitelgaranciák, kisebb részben tőkeinjekció formájában -, mint a fiskális eszközökkel való gazdaságélénkítésre (ez utóbbi 50 milliárd eurós csomagjának finanszírozásához pótköltségvetést is be kell terjeszteni). Ez a trend egyébként szinte mindenhol érvényesül a fejlett országokban - mint ahogy az is, hogy először mindenhol a pénzintézeteket próbálták menteni, csak utánuk jött a reálgazdaság. Elemzők szerint ez nem baj: az eddigi válságkezelések tapasztalata azt mutatja - a The Economist Japánt hozza fel példának -, hogy amíg valahol nem hozták rendbe a bankszektort, addig a fiskális ösztönző csomagok sem érték el hatásukat.
