Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Stabilan tartja helyét az élmezőny a londoni Restaurant magazin néhány év alatt nagy tekintélyt szerzett ranglistáján: a világ ötven legjobb étterme közül az első hat 2007-re is megőrizte 2006-ban megszerzett pozícióját. Az első idén is a spanyolországi El Bulli lett, utána következik a brit The Fat Duck – 2005-ben még fordított volt a sorrend –, majd a francia Pierre Gagnaire következik. Az ötvenes lista egészén azért a francia dominancia érvényesül: 12 étterem került fel rá a gasztronómia hazájából, majd az Egyesült Államok következik nyolc, utána Nagy-Britannia hét, Olaszország és Spanyolország hat-hat kiválasztottal. Európa túlsúlya már-már nyomasztó: Ázsiát egyedül India, Dél-Amerikát Brazília, Afrikát a Dél-afrikai Köztársaság képviseli egy-egy étteremmel, igaz, Ausztráliából ketten is méltónak bizonyultak. A kevesebb médiafigyelmet kapó, de még mindig nagyon megtisztelő második ötvenes sorozatba két magyar étterem is bekerült, mindkettő budapesti: a Lou Lou a 86., a Café Kör a 88. helyre volt jó a szigorú pontozók szerint. (Kelet- és Közép-Európát más ország nem is képviseli, a tágabb térségből is csak Oroszország van jelen két, a lista hatvanas magasságában elhelyezkedő étteremmel.)
A 2002 óta évente közzétett rangsort prominens gasztronómusok, étteremkritikusok és kiadói szakemberek állítják össze oly módon, hogy mindegyikük külön is felelős egy-egy régióért – ma már összesen 22-t vizsgálnak –, amelyről válogatott szerzői csapat küld információkat. Minden szerző a belátása szerint kiválasztott öt étteremről referál, ebből kettő lehet a saját régiójából; senki nem szavazhat természetesen a saját éttermére (ha van neki), és mindenkinek kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy az elmúlt másfél évben evett a vizsgált helyen.
A katalán sztárszakács, Ferran Adriá Acosta nevéhez kapcsolódó El Bulli, illetve az angol Heston Blumenthal által működtetett The Fat Duck több dologban is hasonlít: mindkettőnek három Michelin-csillagja van, mindkettő viszonylag eldugott helyen található és mindkettő az úgynevezett molekuláris gasztronómia híve. Az alapjaiban a világhírű magyar származású oxfordi fizikusprofesszor, Kürti Miklós nevéhez fűződő ételkészítési módszer (vagy módszerek csoportja) közelebb áll a fizikához és a kémiához, mint az egyszerű főzéshez, de az anyagok szétbontása és újrastrukturálása révén születő ételek állítólag minden pénzt megérnek. Meg is kérik az árukat: az El Bulliban tavaly fejenként 165 euró volt egy ízelítőmenü – igaz, ez a kis Costa Brava-i étterem csak áprilistól szeptemberig van nyitva, és évente csupán mintegy 8 ezer főt tudnak kiszolgálni. Jelentkező volna több is: évente 300-400 ezren próbálkoznak asztalfoglalással, de évekig csak abban bízhatnak, hogy valaki esetleg visszamondja a helyét. Az egész évben működő The Fat Duckban 115 fontot kérnek el egy teljes ízelítőmenüért – ehhez 12,5 százalékos kiszolgálási díjat számítanak fel –, de egy egyszerűbb menüt, amely nem ad keresztmetszetet a teljes választékból, már 80 fontért is végigehetünk.
