Már az első lista megjelenésekor feltűnő volt, hogy a nagyvárosok milyen örömmel és büszkeséggel "ölelik keblükre" nagyjaikat.
Szegeden Bába Istvánt süvegelték meg a listára kerülésért, Debrecenben a fociklub-tulajdonos Szima Gábort, Győrött pedig a buszgyártó Krankovics Istvánt ünnepelte címlapon a helyi újság.
Nem is egyszer, hanem minden évben! A város szülötteinek sikerét ugyanis magukénak érzik, és azt is látják, hogy egy sikeres lokálpatrióta mit tehet a városért és az ott élőkért.
Magyar József Szentesen, Palásti József Kecskeméten, Jüllich Ádám pedig Székesfehérvárott támogatja a civil kezdeményezéseket, a sportot és a művészeteket. Jó látni, hogy a példájuk "ragadós" - ma már azok is kötelességüknek érzik a szponzorálást, akiknek pár évvel ezelőtt eszükbe sem jutott, hogy a pénzzel, vagyonnal a társadalmi felelősségvállalás is együtt jár - ha úgy tetszik, ez is kötelesség. A város büszkesége jogos és örvendetes - és talán ennek tudható be, hogy egyre több megyében készül lista a legnagyobb cégekről és adózókról.
Ők lehetnek ugyanis a virilisták, azok a tekintélyes polgárok, akik a múlt században a legnagyobb helyi adófizetőként jogot nyertek arra, hogy beleszóljanak a város irányításába, véleményt mondhassanak fontos kérdésekről. Sajnos ma ilyen intézményesített virilista státus nem létezik sehol - és ennek roppant egyszerű oka van: adózni nem divatos, aki pedig valós jövedelmének megfelelően adózik, azt egyenesen elmeháborodottnak tartják. Nem tudni, mennyi idő kell még ahhoz, hogy a tisztes adófizetés polgári, állampolgári erénnyé váljék - de roppant jó lenne, ha ezt megérhetnénk...
