Az emberek jó része ugyanis a külső jelekből ítél egy menő kocsi, gyakori tengerparti nyaralás, vagy operabáli belépő szerintük biztos jele a milliárdos gazdagságnak. Pedig dehogy!Szerkesztőként tengernyi javaslatot és ötletet kaptunk az elmúlt években, és döntő többségükről kiderült, hogy bár a külső jegyek valóban gazdagságra utalnak, de a csillogás mögött szerény anyagiak vagy cseppet sem elhanyagolható adósságok állnak. A piros Ferrariról kiderült, hogy kölcsön kocsi, a csillogó ékszerekről pedig, hogy értéktelen bizsu.
Vagyis ők nem hiányoznak a listáról. De hiányoznak a pettyes múltú menedzserek olyanok, akik olajszőkítésből vagy csalásból meggazdagodva, fehérített vagyonnal szerettek volna bejutni az áhított 100-ba. És közülük többen ezért minden követ megmozgattak. Mindhiába. Büntetett előéletű üzletember még akkor sem kaphatott rajtszámot, ha nem tett mást, mint többtucatnyi hozzá hasonló sikeres üzletember. Pechje volt - őt elítélték, a többiek viszont megúszták.
Nem kerültek fel a listára azok sem, akiknek eddigi ténykedését adóhivatali vizsgálatok és bírságok kísérték, és azok sem, akikről kiderült, nem éppen makulátlan pénzeket kezelnek. Sokan hiányolják ma is az ügyvédeket és orvosokat, mondván, páran bőven beférnének az első százba.
Ez igaz, a baj csupán az, hogy a jövedelmüket - például a hálapénzt - nehéz, szinte reménytelen felbecsülni. Azt várni, hogy erről beszéljenek, egyenesen naivitás. Eddigi megjelent listáinkon csupán néhány ügyvédet találni, őket is azért, mert jelentős más irányú tevékenységükből gazdagodtak meg. A szakma nagy öregje, az azóta már elhunyt Bába István például Szegeden váltotta pénzre tehetségét és kapcsolatrendszerét, amikor - az elsők között - lakóparkokat épített.
