A magyar vállalkozások rendkívül megengedőek - mondta Molnár Tamás. Míg például egy hitel esetében már megtanulták, hogy a bank az aktuális törlesztőrészlet esedékességét követő 5-10. napon már érdemi csúszásként kezeli a kölcsönt (ezért igyekeznek is befizetni a részleteket e határidőn belül), addig saját vevőikkel szemben igen méltányosak. Az átlagos vevői kintlévőségek ideje a legfrissebb kimutatások szerint - az elmúlt hónapok 30-40 napos csúszásának következményeként - immár 132 napra emelkedett.
A faktoring esetében ugyanakkor egészen új dimenziók nyílnak. Azon túl, hogy a kinnlevőség kezelése a számla átadásával már nem a szállító dolga, a faktorcég rendkívül keményen köti majd magát a 30 napos határidőhöz.
A faktoring ma már igen széles körben igénybe vehető lehetőség - emlékeztetett Molnár Tamás. A belföldi értékesítésből származó követelések esetén a bank akkor tudja faktorálni a partnerét, ha a pénzintézet vagy - az egyre gyakoribb vissztehermentes faktoring esetén - a partnerül választott hitelbiztosító (az MKB esetében az Euler Hermes) szerint vállalható a vevő kockázata. Ebben az esetben az MKB a bruttó számlaösszeg 80- 90 százalékát azonnal át tudja utalni a szállító számlájára.
A bank hajlandó az uniós és hazai forrású pályázatokból fakadó követelések faktorálására is, ennek egyetlen feltétele, hogy a kifizető szervre a bank kockázati limittel rendelkezzék. Ekkor a faktorált mérték a bruttó számlaösszeg 85-100 százaléka között lehet.
Az elmúlt hónapok egyik legsúlyosabb gondját, a közszféra fizetési hajlandóságának csökkenését a bank az állami, önkormányzati, egészségügyi szerveknek kiszállított áruk/szolgáltatások számláinak faktorálásában találta meg. Az ilyen jellegű esetekben azért "tanult", s már nem hajlandó az összes intézményt bevonni a faktorálásba. Erre csak akkor kerülhet sor Molnár Tamás szerint, ha a vevő kockázata a pénzintézet szerint vállalható. A faktoringfinanszírozás ilyenkor a bruttó számlaösszeg 85-100 százaléka lehet. (Az exportfaktoringról lásd külön írásunkat.)
A faktorálás célja hármas. Egyrészt a megoldás a folyószámlahitelhez hasonlóan likviditást teremt. Másrészt aktív kockázatkezelő eszköz, hiszen pusztán azáltal, hogy egy banki faktorcég belekapcsolódik a forgalmazásba, számottevően javul a fizetési fegyelem - a cégek nem szeretnek egy banknak tartozni. Ezenfelül pedig - főleg a vissztehermentes faktorálás esetében - a szállító szinte azonnal mentesül a vevői nemfizetés kockázatának jelentős részétől.
A faktoringnak akad még egy további előnye, amit Molnár Tamás szerint a cégek ma még nem igazán vesznek figyelembe, ez pedig a mérlegjavítás. A vevőkövetelések faktorálásával a cég forráshoz jut, amivel a forrásoldalon csökkenthető a hitelállomány. Ennek következtében a társaság eladósodottsági mutatója és a vevő forgási sebesség mutató jelentősen javul. Ez a szakember szerint kiváltképp a nemzetközi hátterű vállalkozásoknál okozhat majd elismerést a menedzsment számára - külföldön ugyanis ezek a mutatók számítanak az egyik legfontosabb ismérvnek a vállalat értékelésekor.
Molnár Tamás szerint a faktoring költségei továbbra is a hitelekhez hasonló szinten állnak, annak ellenére, hogy itt számottevő többletszolgáltatást is kap az ügyfél. A finanszírozási költségek adottak. A bank a számlakezelést számlánként pár száz forintos fix díjért végzi. A szolgáltatásba ugyanakkor olyan napi szintű pénzügyi kimutatások tartoznak, mint például a vevőlimitekről szóló folyamatos tájékoztatás, a nyitott és lejárt vevői követelések kimutatása, a vevőnkénti forgalmak összegzése és ezzel párhuzamosan az érintett cég komplett likviditáskezelése. A követeléskezelés szintén a modern faktoringszolgáltatás része, a díja az esetek döntő részében 1 százalék alatt marad. Ebben a körben a bank (és partnerei) kezelik és karbantartják a vevőlimiteket és a biztosítói limiteket. Amennyiben biztosított vevőnek fizetnek, úgy napi szintű vevőfigyelést biztosítanak, a lejárt vevőkövetelések esetén azonnali jelzéssel élnek. A díj a hitelbiztosítás és a behajtás költségeit is tartalmazza.
