Magyarországon 2000 és 2005 között összesen 207 befektetési tranzakciót valósítottak meg kockázati tőkebefektetők, az átlagos befektetési méret 3,27 millió euró volt. Magyarországon jelenleg mindegyik, a kelet-közép-európai régió iránt érdeklődő, jelentősebb alap jelen van, becslések szerint befektetésekre 2,5-3 milliárd euró áll rendelkezésre. Ugyanakkor a közel 600 ezer mikro-, kis- és középvállalkozás számára szinte elérhetetlen a kockázati tőke bevonása, mivel mindössze néhány kockázati tőkealap, befektetési társaság foglalkozik néhány tíz millió forintos befektetésekkel. 2002 és 2005 között a kockázati tőkebefektetéseknek mindössze 4,97 százaléka, 24 millió euró jutott az 1 millió euró alatti szegmensbe. Az ilyen méretű, a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület (MKME) teljes jogú tagjai által megvalósított befektetések száma az elmúlt években átlagosan 19 volt, ami rendkívül alacsonynak mondható a kkv-k tőkekeresletéhez képest. A Magyar Fejlesztési Bank tulajdonosi joggyakorlási körébe tartozó Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a Corvinus Zrt. tulajdonában lévő, 50 millió forintos jegyzett tőkével közel 6 milliárd forintos garanciaalapot kezelő Start Tőkegarancia Pénzügyi Szolgáltató Zrt. által elkészített felmérés szerint 2007 és 2009 között évente átlagosan három olyan kockázati tőkealap jöhet majd létre Magyarországon, amelynek befektetési politikájában helye van az osztott portfóliónak, azaz mód nyílik a kkv-kba történő befektetésekre is. A felmérés szerint a létrejövő alapok átlagos mérete 36 millió euró lesz, a várakozások szerint az új kockázati tőkealapok közel negyede start-up, vagyis a vállalkozásokat már a korai szakaszban is támogatni kész alap lesz.
A kis- és középvállalatok (kkv) tőkeigénye elsősorban a vállalkozás felfutásának időszakában, általában a cég megalakulását követő két-három évben jelentős. Ekkor – bár már szép reményekkel rendelkezik, hiszen túljutott a megalakulás nehézségein, sőt már „tesztelte” is a piacát – még viszonylag csekély múlt áll a cég mögött, méreteiben pedig még roppant kicsi, ami pedig a jövedelmezőségét illeti, nos arról jobb, ha nem is beszélünk – vélekedik Zoltán Csaba, a Start Tőkegarancia Zrt. vezérigazgatója.
Ésszerű keretek között ilyen feltételek mellett nem lenne módja egyetlen társaságnak sem arra, hogy a piacról tőkét szívjon saját vállalkozásába, hiszen a tőkekínálat elvárásainak a kkv-k egyetlen paraméterben sem tudnak megfelelni. Noha az elmúlt években a hazai pénzintézetek finanszírozási hajlandósága jelentős változáson ment keresztül – a korábbi elzárkózással szemben a bankok ma már hajlandónak mutatkoznak a kkv-k finanszírozására –, ám a piacon e szegmens számára fellelhető hitelek döntő többsége nem lép túl a forgóeszköz-finanszírozás keretein. A beruházások, a cég fejlődési alapjainak megerősítésére a pénzintézetek által kínált vállalkozói gyorshitelek továbbra sem használhatóak fel. A klasszikus beruházási hitelek kapcsán a bankok továbbra is a korábbi kemény, számottevő önerőt és fedezetállítást megkövetelő szabályrendszerben gondolkodnak, teljesen jogosan, hiszen nekik mint hitelezőknek betéteseik érdekében prudens és szigorú szabályokat kell követniük és nem válhatnak kvázi tőkebefektetőkké – állapítja meg a szakember, aki szerint egy vállalkozás hiteloldali növekedése meglehetősen szűkös, a finanszírozási küszöbök az esetek döntő részében nem teszik lehetővé, hogy a felvázolt fejlődési pályát a cég bankkölcsön segítségével olyan ütemben fussa be, ahogy arra szabad tőke biztosítása mellett lehetősége lenne.
A fentiek miatt egyre több kis- és középvállalat ismeri fel, hogy a piaci lehetőségek gyors és hatékony kihasználásához olyan befektetőtársra van szüksége, amely „korlátlan” tőkekerettel segítheti hozzá a céget a piacszerzéshez.
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a kkv-k sokkal könnyebben tudnak maguk számára a fejlesztésükhöz tőkéstársat bevonni, ha – túl a vonzó hozamajánlaton – a befektetők el tudják kerülni a legrosszabbat: a befektetés teljes elvesztését, amennyiben a befektetést fogadó cég csődbe megy.
A Start Zrt. egyedi tőkegarancia-termékének igénybevételével ezt a kockázatot porlaszthatja a tőkére vágyó kis- és középvállalkozás: az újonnan alakult pénzügyi szolgáltató társaság a pénzügyi befektető számára a befektetett tőke 50–80 százalékának visszafizetését garantálja 5 és legfeljebb 100 millió forintos értékhatárok között abban az esetben, ha az érintett kkv felszámolás vagy végelszámolás alá kerül a garancia futamideje alatt. A potenciális befektetőtársat kereső kisvállalkozásnak azt kell mérlegelnie, megéri-e számára a garantált befektetési érték – minősítéstől függően – évi 1–4 százalékát garanciadíjként kifizetni azért, hogy a tőkekeresleti piacon könnyebben találjon befektetőtársat tervei finanszírozásához. Zoltán Csaba szerint a garanciadíj mértéke lényegében a bankok által felszámított fix költségekkel (értékbecslési díj, folyósítási, rendelkezésre tartási jutalék) egyenértékű, ám lényegesen nagyobb tőkéhez és így lehetőséghez juttatja a vállalkozást. Ha egy üzleti és fejlesztési terv kimagasló hozammal kecsegtet, az előre szabályozott exit lehetőségét kötelezően kikötő kockázati tőkebefektetés összességében az egyik legolcsóbb finanszírozási formává válhat, hiszen a cégérték növekedése messze meghaladhatja a hiteloldali bővülés nyújtotta lehetőségeket – vélekedik a szakember.
