Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Meglehetősen sok társaságot vonnak össze az új vállalaton belül. Mi indokolja ezt a központosítást?
– A korábbi pályázati rendszer tapasztalatai azt mutatták, hogy mind az irányító hatóságok, mind a közreműködő szervezetek esetében tapasztalható szétaprózottság sok esetben megnehezítette a vállalkozók dolgát a pályázati lehetőségekről való tájékozódásban. Ésszerű volt, hogy az első időszak tapasztalatait leszűrve, a II. Nemzeti Fejlesztési Terv időszakának „tisztább” szervezettel fussunk neki. Az irányító hatóságok esetében ez a koncentráció már megvalósult, ezért indokolt, hogy a közreműködői szervezetrendszer is összefogott legyen. Azonos alapokra igyekszünk helyezni a támogatásközvetítés eljárási rendjét, közös platformot dolgozunk ki a pályázati kiírások tartalmára, illetve összehangoljuk az elbírálási rendszert. A kiinduló alap jó, hiszen most több gyakorlatból választhatjuk ki minden területen a legjobb módszertant.
– Sokan már az első hír megjelenésekor arról suttogtak, hogy az összevonás a pénzek „lenyúlására” szolgál.
– A támogatásközvetítés nem piaci szolgáltatás, lényegében adminisztratív back-office tevékenységet látunk el. A működés szigorú forrásokból finanszírozott, a szervezet szereplőinek szigorú összeférhetetlenségi szabályoknak kell megfelelniük. A feltételezés már emiatt sem állja meg a helyét.
– A nemzetközi gyakorlatban melyik példa terjedt el: a központosított vagy a szétszórt, feladatokra konstruált szervezeti rend?
– Akad példa erre is, arra is. Széttagolt a rendszer például Franciaországban és Olaszországban – megjegyzem, csak a regionális kormányzat szintjéig, mert alatta már egységes –, de általánosabb a központosított támogatásközvetítői rendszer. Ez utóbbi mellett szóló fő érv szerintem az, hogy csak ebben a formában érhető el az a klasszikus „egyablakos” modell, ahol a vállalkozó ott tud információt kapni a támogatási lehetőségekről, ahol egyébként a cége jövőjével kapcsolatos egyéb ügyeket is intézi. Ráadásul így az összes rendelkezésére álló lehetőséget fel tudja térképezni. Ezzel csökkenthető annak a kockázata, hogy információhiány miatt vagy azért, mert éppen rossz helyen kopogtat, lemaradna a cége számára rendkívüli lehetőséget jelentő támogatásról. Tudom, sokan tartanak attól, hogy egy összevont rendszerben elvesznek a specialitások. De ennek nem kell így lennie. A mi feladatunk az, hogy a rendkívül sok helyről érkező támogatásközvetítői tapasztalatokat úgy vonjuk össze, hogy mondjuk az iparági specifikumok területén – például az agrár- vagy éppen a regionális támogatások esetén – továbbra is azt a magas színvonalat biztosítsuk, mint korábban a kizárólag erre a feladatra koncentráló intézmény. Mivel a közös szervezet számos feladatot magára vállal, úgy gondolom, több idő jut majd a szakmára, vagyis a támogatásközvetítés színvonala nemhogy romlani, ellenkezőleg: javulni fog. A cél tényleg az, hogy a kialakítandó egyablakos modell a vállalkozók számára áttekinthetővé tegye a fejlesztési források kínálatát és elősegítse a gyors és költségtakarékos ügyintézést.
– Az egyablakos modell megfelel az anyacég, a Magyar Fejlesztési Bank stratégiájának is. Az MFB ugyanakkor a kiszolgálás végpontjait a kereskedelmi bankokhoz delegálta. Megoldható a banki ügyintézők felkészítése?
– A tömegtermékek esetében meggyőződésem, hogy igen. Általában az a célunk, hogy elősegítsük: egy-egy támogatási elem épüljön be egy-egy konkrét banki termékbe, és persze attól sem zárkózunk el, ha ez a támogatott termék az érintett kereskedelmi bank saját terméke. Ilyen esetben az ügyfélkiszolgálásban részt vevők oktatása is egyszerűbb, hiszen ilyenkor a terméket kell tudnunk eladni. Az pedig, hogy a jövőben a támogatások igénybevételéhez azonos pályázati feltételrendszer kapcsolódik, egyszerűbbé teszi a pályázati folyamatot. Természetesen a nagyobb – elsősorban a vissza nem térítendő – támogatások tekintetében továbbra is hasznosabb direktben pályáztatni a vállalkozókat. Ennek érdekében veszi át és fejleszti tovább a cég az MFB, illetve a beolvadó szervezetek meglévő hálózati egységeit.
– A korábbi évek tapasztalatai szerint a magyar pályázati kiírások túl „eminensek” akartak lenni: sokszor a túlzott aprólékosság miatt nem vált túl népszerűvé egy-egy támogatás, mivel sokan tartottak attól, hogy ha nem tudják pontosan tartani a tenderben meghatározott elő-írásokat, az EU szigorú gyakorlata miatt visszakérik a támogatási összeget.
– Ezt mi is érezzük. Ezért szeretnénk elérni, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Terv új pályázati kiírásai egyszerűsödjenek: ne legyenek felesleges részletezések, túl aprólékos ellenőrzési szintek.
– Az EU ezt megengedi a nemzeti hatóságoknak?
– Az adott ország, jelen esetben a mi jogkörünk, hogy milyen részletezettségű pályázatokat engedélyeztetünk. Ezt az EU is elfogadja. De azt Brüsszel sem nézné jó szemmel – és a mi érdekeinkkel is ellentétes lenne –, ha a pályázatban foglalt feltételeket nem tartatnánk be maradéktalanul. Vagyis: például szennyvíztisztító helyett az önkormányzatnak nem lehet transzformátorállomást építenie, a jövőben viszont nem biztos, hogy a pályázatnak kell döntenie abban, hogy az építkezés bizonyos szakaszában 8-as vagy éppen 10-es csavarokat használjanak. Ez a fajta aprólékosság – azon kívül, hogy valóban komoly kockázatokat rejt magában a támogatások felhasználhatóságát illetően – mind a pályázónak, mind az elbíráló szervezeteknek rengeteg többletidő-ráfordítást és pluszköltséget jelent.
– Márpedig az idő meglehetősen fontos tényező.
– Nekem is ez a véleményem. Megengedhetetlennek tartom, hogy a támogatások igénybevétele során sokszor akár másfél-két évbe beletelik, amíg a vállalkozó hozzájut a pályázati pénzhez. Mivel a támogatások általában utófinanszírozási formában érkeznek, ez a lassúság az adott kis- és középvállalkozás számára sokszor olyan terhet jelent, amit nem tud kigazdálkodni. Ha az egyablakos modell már abban segít, hogy a jövőben ne kelljen külön megfuttatni a vállalkozót a banki, majd a pályázati elbíráláson, már rengeteg időt nyertünk és komoly költségtől mentesítjük a céget, nem beszélve a rengeteg papírmunkáról.
– Az összeolvadás ugyanakkor igen komoly kihívás. Mennyi időt kapott az új szervezet felépítésére?
– A feltételeket az EU költségvetési ciklusa szabja meg. Mivel már az indulástól hozzá szeretnénk jutni a 2007. január elsejétől lehívható közösségi pénzekhez a hazai kis- és középvállalkozói szektor fejlesztése érdekében, ezért – tekintve, hogy a pályázati határidők inkább tavaszra szólnak – a jövő év első félében már teljesen kiépült szervezettel kell rendelkeznünk. Most erre koncentráljuk az erőfeszítéseinket.
