Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az építőipar Európa-szerte a kis- és középvállalkozások (kkv-k) egyik legfontosabb területének számít, ám Magyarországon még erőteljesebb a jelenlétük. A magyar gazdaságban a piacot hagyományosan a vállalkozások igen magas száma, és ebből is adódóan erős versenyhelyzet jellemzi. A KSH legfrissebb teljes körű, 2005-ös adatai szerint ugyanis csupán 29, az építőiparban is aktív vállalkozás átlagos létszáma haladja meg – az uniós szabálynak megfelelő – 250 fős nagyvállalati limitet, közülük is 12 olyan akad, amely zömében ezen a területen tevékenykedik.
Így tehát szinte az összes ágazati szereplő mikrovállalkozásnak vagy kkv-nak minősül. A szektor egyértelmű sajátossága a kisméretű cégek jelentős súlya és a kiterjedt alvállalkozói rendszer. A vállalkozások magas száma miatt a piacra való be- és kilépés korlátai csekélyek: az utóbbi években a kkv-k száma még a konjunktúra átmeneti gyengülésekor is tovább nőtt, kedvező időszakban pedig kimondottan gyorsan emelkedett. Az alvállalkozói rendszer egy másik következménye, hogy a nagyobb cégek termelése is részben sok kisvállalkozás eredményében jelenik meg.
A statisztika az ágazatban 2006. június végén – beleértve a nem jogi személyiségű vállalkozásokat és az egyéni vállalkozókat is – 98 008 vállalkozást tartott számon, 1582-vel többet az előző évinél. Közülük mintegy 49 ezer volt társas vállalkozás, ez 2400-zal több, mint 2005-ben. (A regisztrált vállalkozások közül 24 274 korlátolt felelősségű társaság, 240 részvénytársaság, 349 szövetkezet, 23 165 betéti társaság, 941 közkereseti társaság, 48 323 vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozás.)
Az építőipar sajátossága, hogy a kis szervezetek súlya az ágazaton belül évek óta csak kissé változott, csupán lassú ágazati koncentráció érzékelhető. Amíg a tíz főnél kevesebb munkavállalóval működő cégek (azaz a mikrovállalkozások) 2002-ben a termelés 39,3 százalékát produkálták, addig 2006 első felében 39,7 százaléknál tartottak, azaz még csekély növekedést is elkönyvelhettek. A kisvállalkozásoknak minősülő 10–50 fős szegmens részesedése ebben az időszakban 25,9 százalékról 25,4 százalékra változott, míg a közepes méretű (50–250 fővel működők) súlya 18,7 százalékról 16,2 százalékra csökkent. A legnagyobbak részesedése négy esztendő leforgása alatt 16,1 százalékról 18,7 százalékra tudott emelkedni, ám ez még messze van a több más iparágban megszokott „normális” koncentrációtól.
A KSH által regisztrált vállalkozások 85–87 százaléka működő vállalkozás, azaz az adott évben van árbevétele. Az építőipari jellegű tevékenységből származó együttes bevételük meghaladta a 2023 milliárd forintot, miközben mintegy 189 ezer embernek adtak munkát. Az egy vállalkozásra jutó árbevétel tavaly mintegy 26 millió forint volt, ám ezt gyakorlatilag minden olyan cég felülmúlta, amelynél legalább öten dolgoznak. A lefelé torzítást a kis cégek dominanciája okozza. A 10–19 fővel működő vállalkozások átlagos bevétele meghaladta a 157 millió forintot, míg az ágazati piramis csúcsa közelében az 50–249 fős vállalkozások helyezkednek el a maguk 1,6 milliárdos árbevételével, legfelül pedig az a 12 vállalkozás van, amely a múlt évben építőipari működése során átlagosan 21,7 milliárd forintot ért el.
Az ágazat szórtságát jellemzi, hogy az egy alkalmazottra jutó árbevétel kategóriánként csak lassan emelkedik – derül ki lapunk számításaiból. A tíz főnél kisebb szereplők esetében ugyanis tavaly nem érte el a 9 millió forintot, míg a kisvállalkozásoknál is csupán 12 millió forint körül mozgott. A közepes méretű építőipari cégeknek már 19,8 millió jött össze (míg a 12 legnagyobb szereplő átlaga már dolgozónként 48 millió forint).
A sok kis szereplővel működő ágazat másik sajátossága a nem legális, azaz szürke- vagy feketefoglalkoztatás. Bár az utóbbi években komoly változások történtek (ágazati kollektív szerződés, munkaügyi és adóhivatali ellenőrzések szigorodása), még így is jóval többen dolgoznak az építőiparban illegálisan, mint az a hivatalos adatokból kiderül. Ezt jelzi, hogy az 5 főnél többet foglalkoztató vállalkozások adatai szerint 2005-ben 132 ezren álltak alkalmazásban, míg idén az első félévben a létszám 140 ezerre emelkedett.
Csakhogy a KSH 2004-es lakossági munkaerő-felvételének adatai szerint az ágazatban valójában közel duplájára, 315 ezer főre tehető az összes foglalkoztatott száma, ami a nemzetgazdaság egészében foglalkoztatottak 8,1 százalékát teszi ki. E magas létszám az öt fő alatti társas vállalkozásoknál és az egyéni vállalkozóknál dolgozók állományából, a termelést a munkacsúcsokban segítő szerződéses dolgozók alkalmazásából, az alkalmi jelleggel munkát vállalókból, valamint a bejelentés nélküli foglalkoztatásból adódik. A különböző felmérések egyaránt azt valószínűsítik, hogy a következő években a foglalkoztatás tovább bővülhet, mivel változik a struktúra. A korszerűsítő, rekonstrukciós jellegű építések arányának várható erősödése pedig növeli az élőmunka-igényt.
Az előző években általános volt, hogy – nem függetlenül a kevés ellenőrzéstől – az építőiparban a nemzetgazdasági átlagtól elmaradó mértékben növekedtek a bérek. Tavaly például az ágazatban a bruttó bérek 6,6 százalékkal nőttek, míg az átlag 8,8 százalék volt. Idén viszont némi javulás tapasztalható az építőipar kedvezőtlen bérpozíciójában: a növekedés ugyanis január–augusztusban az ágazatban a fizikai foglalkozásúaknál 9,7, a szellemi foglalkozásúaknál 11,0 százalékkal nőtt. Így az ütem hosszú idő óta először meghaladta a nemzetgazdasági átlagos emelkedést (7,8 százalék), valamint a versenyszféra 8,4 százalékos dinamikáját. A pozitív elmozdulásban vélhetően szerepe van az ágazati bértarifának. Ám a jelenlegi 112 ezer forint havi bruttó átlagkeresettel az ágazatban dolgozók még mindig a legkisebb átlagkeresetűek közé tartoznak.
