Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Márciusban igencsak elégedetlen volt a bizottság első rendelettervével. Milyen hátrányokat okozott volna konkrétan a korábbi elképzelések elfogadása a magyar vállalkozásoknak?
– Azt kell mondanom, hogy közvetlenül sem a bank, sem a magyar kis- és középvállalkozások számára nem jelentettek volna érzékelhető változást az új de minimis szabályok: a márciusban elvégzett számításaink szerint a bank de minimis feltételrendszerben addig folyósított mintegy 250 hitele közül összesen 4 nem felelt volna meg a változó szabályozásnak – ekkor még 150 ezer euróban maximálták volna a támogatás összegét. Most 200 ezer euró a három év alatt külön engedélyeztetés nélkül felhasználható támogatási összeg. Az MFB a támogatott hiteleket részben a kkv-k jelenlegi hitelkereslete, másrészt a különböző egyéb, úgynevezett csoportmentességi lehetőségek, harmadrészt a notifikációs eljárások révén továbbra is tudta volna biztosítani.
– Miért kellett akkor mégis a márciusi elképzelést vitató lobbi élére állni?
– Megítélésünk szerint az akkori elképzelés, amely hátrányba hozta volna a visszatérítendő támogatásokat, egyértelműen az adomány jellegű (grant) támogatások felé nyomta volna el a piacot. Ez a szabályozás azonban nem piackonform, ellentmond a globalizált gazdasági körülmények miatt kialakult gazdasági környezet logikájának és az uniós egységes belső piac működési elveinek, s kedvezőtlenül befolyásolta volna a hatékonysági szempontok érvényesülését is. Közvetve tehát egyértelműen kiszorító hatás érvényesült volna, amely végső soron egyrészt az adomány jellegű támogatások irányába nyomta volna el a vállalkozások támogatási igényét – ez rontaná az alkalmazkodókészséget –, másrészt hosszú távon csökkentette volna a vállalkozási fejlesztési források nagyságát, ráadásul ezek révén a költségvetési helyzetre is kedvezőtlen lett volna a hatása.
– Mi okozhatta a változást az ezzel kapcsolatos uniós szemléletben?
– Tudni kell, hogy az EU-ban két, egymással látszólag ellentmondásban lévő szempont küzd egymással: az egységes piac, azaz a szabad verseny révén elérhető hatékonyságjavítás, illetve a régiók, gazdaságok felzárkóztatási igényének elősegítése. Az EU-val folytatott közvetett egyeztetések során azzal érveltünk, hogy e két célt együttesen képes szolgálni, ha a támogatások filozófiájában nem diszkriminálják a visszatérítendő, önfinanszírozó formákhoz kapcsolt fejlesztési támogatásokat, sőt hangsúlyos szerepet kapnak a hitelekhez, kezességvállaláshoz, kockázati tőkebefektetéshez való hozzájutási lehetőségek. Ezáltal ugyanis egységnyi támogatással lényegesen nagyobb kört lehet támogatni, hiszen a hiteleknél a támogatási összeg a piaci kamat és a kedvezményes kamat közötti különbséget jelenti, míg az adomány jellegű támogatásoknál a támogatási összeg maga a támogatás abszolút nagysága.
– De a piaci kamatszint és a támogatott kamatszint közötti marzs lényegesen nagyobb Magyarországon, mint például az euróövezetben.
– Valóban így van: míg hazánkban a kedvezményes kamatozású kölcsönöknél 250–300 bázispontnyi kamat értéke számít jelenleg támogatásnak, addig egy alacsonyabb kamatszintű euróövezeti gazdaságnál már 50 bázispontos támogatás is hangsúlyosan tudja javítani a kis- és középvállalkozások versenyképességét. Ez tehát azt jelenti, hogy egy nyugat-európai cég de minimis támogatás révén a magyar versenytársánál 5-6-szor nagyobb hitelt tud igénybe venni. Ha a jövő évi hazai de minimis hitellehetőségekkel, vagyis a 200 ezer eurós maximális támogatási összeggel számolunk, akkor míg nálunk a kedvezményes hitelek maximális nagysága 450–550 millió forint körül lehet majd, egy német cég akár 2 milliárd forintnak megfelelő összegű fejlesztési hitelét is előzetes brüsszeli jóváhagyás nélkül lehet folyósítani.
– Nem okoz ez majd versenyhátrányt a hazai cégeknek?
– Nem szabad elfelejtkezni a támogatásintenzitási besorolásról sem. Ez ugyanis alapvetően meghatározza, hogy egy-egy fejlesztésen belül mekkora lehet a támogatás részaránya, s ez az arány sokkal kedvezőbb a fejletlenebb régiókban, így Magyarországon, mint az EU fejlettebb régióiban. Visszatérve ugyanakkor a kérdésben rejlő „féltésre”, azt kell mondanom, az igazán jó dolog az lenne, ha a magyar vállalkozások nem éreznék a szabályozás versenyhátrányát. Ehhez azonban első körben arra lenne szükség, hogy a hazai cégek maximálisan kihasználják de minimis-kereteiket. Ez azonban koránt sincs így.
– Mi ennek az oka?
– A különböző támogatási programok közötti különbséget sem a támogatottak, de számos esetben még a támogatásnyújtók sem kellően ismerik. A különböző jogcímen kapott uniós támogatások ugyanis nem egyszerűen összeadódnak, hanem például a hitelek esetében – ha azok a de minimis szabályozás alapján kerülnek felvételre – csak azok támogatástartalmát kell megvizsgálni. Ezzel sokan nincsenek tisztában, s azzal sem, hogy különböző jogcímeken különböző támogatások, fejlesztési források vehetőek igénybe. Az MFB napjainkban zajló átalakítása, a vállalkozók bankja koncepció éppen ebben szeretne segítséget nyújtani. Azzal, hogy az összes támogatási lehetőséget egy átlátható, úgymond egyablakos banki modellbe koncentráljuk, lényegesen szakszerűbbé tesszük a termékekhez, fejlesztési forrásokhoz történő hozzáférést.
– A vállalkozók bankja koncepció ugyanakkor többek között a kereskedelmi bankokkal számol végpontokként. A „végpontok” lesznek azok, amelyek ajánlják majd a támogatási termékeket?
– Alapvetően igen. Nem kis energiát fektetünk abba, hogy a kereskedelmi banki partnereinkkel együttműködve készüljünk erre a kihívásra. Szerencsére minden fél érdeke, hogy az ügyfelek beruházásösztönző olcsó hitellehetőségekhez jussanak. Ráadásul az így kialakuló szinergiák az ügyfeleknek átlátható forrásstruktúrát, a bankoknak pótlólagos üzleti lehetőségeket teremtenek. Azzal, hogy a de minimis-szabályozás ilyen piackonform, valódi fejlesztésekre ösztönző, a hatékonyságot maximálisan érvényesítő irányt vett, hosszú távon bővült a kitörési lehetőségek mértéke a hazai kis- és középvállalkozások számára. Az MFB jelentős nagyságú szabad forrással rendelkezik a hitelprogramok tőkeszükségletének előteremtésére. A támogatási oldalon biztosított kormányzati árfolyam-garanciával kapcsolatban pedig úgy látom, a kabinet tisztában van azzal, hogy az általa biztosított – az MFB körültekintő tevékenysége esetén és rendkívüli gazdasági esemény híján a költségvetésnek terhet nem jelentő – árfolyam-garancia révén hihetetlenül sok, olcsó fejlesztési forrást lehet biztosítani a hazai vállalkozások versenyképességének javítására.
