Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt év abszolút sikertörténet volt a kockázati tőke számára egész Európában – nyilatkozta a NAPI Gazdaságnak Tzvetkov Julián. A Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület (MKME) elnöki posztját is betöltő szakember szerint a fejlődés az üzletág minden területét érintette, vagyis a befektetések, az exitek és az új tőkefelhajtás területén egyaránt sikereket ért el a szakma. A hazai eredmények is számottevőek: az MKME 32 alapot érintő felmérése szerint 2005 végére az érintett alapok összesen 1050 millió euró értékű tőkebevonásról számoltak be. Bár a tranzakciók számát tekintve a 2004-es 41-et meg sem tudta közelíteni a tavalyi 26, adatokkal is alátámasztott tranzakció (4-ről nem álltak rendelkezésre adatok az MKME-nél), ám a befektetett 131 millió eurónyi új tőke 21,3 százalékkal múlja felül a 2004. évit és abszolút csúcsnak számít az elmúlt hat év idősorainak összehasonlítása alapján. Mindezek után aligha lehet meglepő, hogy 2004-hez képest az átlagos befektetési méret az előző év közel duplájára, 2,6 millió euróról 5 millió euróra nőtt tavaly. Amivel kismértékben gond lehet, az a befektetések tagoltsága: a Magyarországon újonnan megjelenő szereplők döntő része kivásárlási alap, illetve a regionális konszolidációval számoló befektetők köre, de az „igazi” kockázatitőke-befektetés terén, ott, ahol valóban innovációk finanszírozásáról lehet beszélni, egész Közép-Európa és így Magyarország is gyengén áll. A problémát az Európai Unió is látja, épp ezért a közelmúltban egy szakértői csoportot kértek fel annak vizsgálatára, hogy milyen megoldások vezethetnek a kockázatitőke-piac egészségesebb működéséhez. A bizottság alapvető javaslata az volt Tzvetkov Julián szerint, hogy felesleges a komolyabb beavatkozás a régiós piacok fejlődésébe, azok hamarosan „kinövik” magukat. Ugyanakkor a szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy a rendszerből hiányzó kockázati tőke helyét állami pénzek vegyék át, akár a kockázatitőke-alapokba történő közvetlen befektetéssel is. Megállapításaikat azzal igyekeztek alátámasztani, hogy az így megvalósuló fejlesztések munkahelyeket teremtenek, illetve növelik az innovációs koncentrációt. Ettől függetlenül jól látszik a probléma, ha a tőkebefektetésnek a vállalkozás életciklusához történő viszonyát vizsgáljuk: bár eszerint 6 kockázati tőkebefektetés történt a vállalkozások életének korai szakaszában, ám ez mindössze 1 millió eurót érint a 131-ből. (Az adatsort ugyanakkor némileg borítja, hogy egy jelentős, 100 millió eurós kivásárlási tranzakció húzza el az érték alapján történő megosztást.) Az iparági bontás alapján a 2004. évhez képest, amikor a kommunikációs szektorba történő befektetések domináltak, a múlt évben a legjellemzőbb befektetési területnek a szolgáltatások számítottak – az összes tranzakció 23 százaléka köthető ehhez a területhez. Ugyancsak jelentős – 19 százalékos – volt a fogyasztásicikk-gyártásba történő tőkebefektetés mértéke. Új elem, hogy megjelent a mezőgazdaság mint befektetési célpont – tavaly a tőkebefektetési tranzakciók 8 százaléka irányult a kockázati tőke hazai történetében lényegében „ismeretlennek” számító területre. (Ez ugyanakkor vélhetően összefügg az alsó szegmensben erős állami befektetők szerepvállalásával.) Ami a befektetésből történő kilépéseket illet: az MKME adatai szerint tavaly összesen 25 exit történt, amely lényegében megfelel az elmúlt évek tendenciáinak. Az összevetés készítésekor az egyesületnek 9 kilépésről még nem álltak rendelkezésre adatai, ám a többi 16 esetében a legjelentősebb, 50 százalékos súlyt a befektetés visszavásárlása, illetve a vezetői kivásárlások jelentették. A vállalkozások érdekesek lehetnek a szakmai befektetők számára is, ezt bizonyítja, hogy a tőkebefektetések jelentős részénél (a 16 vizsgált esetből 5-nél) az exit új, szakmai befektető bevonásával volt megoldható. Egy esetben új kockázatitőke-befektetőhöz vándorolt a befektetés, s egyelőre visszafogott a nyilvános részvénykibocsátással történő ügyletzárás keresettsége.
