A Magyar Fejlesztési Bank egyértelműen a hitel formájában megvalósuló támogatás mellett teszi le a voksot. Az állami árfolyam-garanciával támogatott kedvezményes hitelek esetében ugyanis komoly nyomást jelenthet az a tény, hogy a kölcsön összegét is vissza kell fizetnie a vállalkozásnak – ráadásul a bank is komoly feltételekhez köti a folyósítást. A korábbi években – sokak szerint elhibázott politika alapján – termálfürdők sora épült 30–50 százalékos állami támogatással olyan helyre, ahol önmagában a fürdő nem volt képes megfelelő forgalmat generálni. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Népszabadság által közölt jelentése szerint a Széchenyi terv keretében 2001-ben és 2002-ben 61 pályázónak összesen 28,8 milliárd forintot ítéltek oda termálfürdő építésére, bővítésére vagy korszerűsítésére. A nyertes pályázatok jó részénél nem, vagy nem megfelelően vizsgálták azt, hogy a beruházás milyen feltételekkel lenne képes a nyereséges működésre. Több fürdőnél például megelégedtek a létesítéssel, illetve a felújítással, ám az üzleti tervek már nem számoltak azzal, hogy a kiépült fürdő infrastruktúrájának használatához a turisták kiszolgálásáról, elhelyezéséről is gondoskodni kell, hogy valóban idegenforgalmi érték legyen egy-egy ilyen felújított strand vagy termálfürdő. Számos esetben tehát a döntően önkormányzatok által végzett beruházásoknak nem volt része gyógyszállóépítés és egyéb infrastruktúra-fejlesztés. Más helyeken erre ugyan volt terv, ám a beruházási koncepció gyenge lábakon állását jól mutatja, hogy a projektcég már az első fejlesztési ütem után elvérzett, így például jelenleg a nagybajomi fürdő zárva tart. Hogy a mértékletesség sem árt, arra a sárvári gyógyfürdő lehet jó példa: a 4 milliárd forintos fürdőfejlesztés a Széchenyi terv keretében 2 milliárdos támogatásban részesült, ám hiába beszélünk Magyarország egyik legjobb hírű, a nyugati vendégek által is kedvelt gyógyvizéről, a fürdővállalkozás a támogatás mellé felvett hitelek törlesztését is csak nagyon nehezen tudja kitermelni.
