Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A polgári eljárás jogerős befejezését követően az első- és másodrendű alperesek jogi képviselője azt kérte, hogy a megítélt perköltség tekintetében állapítsák meg jogutódlását, és ehhez egy engedményezési szerződést is csatolt. (Az ügy összes irataiból ez nem derül ki pontosan, ám feltehetően arról volt szó, hogy ügyfelei munkadíja ellentételezéseként tették felé az engedményt.)
Ám ezt a kérelmet az elsőfokú bíróság elutasította, és kifejtette: a Pp. 61. § (l) bekezdés alapján a perbelépés engedélyezése fogalmilag kizárt, mert ehhez a polgári eljárás jogerős befejezését követően végrehajtási eljárást kellett volna indítania. Ennek keretében már dönthetett volna a bíróság a változásról; ennek hiányában azonban nem. Az érintett fellebbezett, és azt mondta: a Vht. 15. §-a és 39. §-a alapján a bíróságnak döntenie kellett volna a jogutódlás kérdésében.
A másodfok azonban immár jogerősen is elutasította kérelmét. Szerinte a Vht. ominózus paragrafusa alkalmazásának csak abban az esetben van helye - ahogy arra helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság -, amennyiben a volt peres fél jogutódja végrehajtási eljárást kezdeményez. A jogutód azonban általa sem vitatottan nem indított ilyet, így helytállóan utasították el kérelmét. Az érintettnek a következőt kellett volna tennie: mint jogutódnak, végrehajtási eljárást kellett volna kezdeményeznie, és ebben az eljárásban, annak megindításával egyidejűleg kérhette volna jogutódlása megállapítását a perköltséget illetően.
