Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A 2006-os csődtörvény már csupán magát a csődeljárást és a felszámolási eljárást szabályozza, a végelszámolásra vonatkozó rendelkezések ugyanis átkerültek a cégtörvénybe. A csődeljárás és a felszámolási eljárás főszereplői között létezik egy igen jellemző hasonlóság, ugyanis mindahányan fizetésképtelen cégek. Ugyanakkor a hasonló pénzügyi helyzet ellenére mindkét eljárásnak értelemszerűen saját funkciója van. A csődeljárás célja a gazdálkodó szervezet megszűnésének elkerülése, a cég működésének fenntartása, míg a felszámolási eljárás a cég szerződéseit, hitelezői kapcsolatait teszi rendbe.
Mindkét eljárás úgynevezett nem peres eljárás, és szerepel benne egy speciális jogalany, csődeljárásban a vagyonfelügyelő, felszámolási eljárásban a felszámoló. (A csőd-, illetve a felszámolási eljárás megindítására a megyei - fővárosi - bíróság illetékes, mégpedig az, amelynek területén a kérelem benyújtásának időpontjában az adós bejegyzett székhelye található.) A csődeljárás szakemberének inkább ellenőrző szerepe van, a felszámoló azonban az ügy ura, irányítja a cég működését, rendelkezik annak vagyonával, kontraktusokat köt és szüntet meg.
A módosítás - amely fokozottan figyel a hitelezők védelmére - számos ponton egyértelművé tette a csődeljárás, valamint a felszámolás egymáshoz fűződő kapcsolatát. A tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a jogalkotó a 2006-os módosítások segítségével a csődeljárást támogatja a cég megszűnéséhez vezető felszámolási eljárással szemben, és az utóbbit akár fel is függesztheti addig, amíg remény van a csődegyezségben foglaltak teljesítésére. (Az egyik eljárásból a másik eljárásba való átlépésre tehát mindenképpen lehetőség van.)
Az új szabályozás egyik lényegi eleme, hogy megteremtette a gazdasági társaságok vezetőinek a hitelezőkkel szembeni, magánvagyonukra is kiterjedő polgári jogi felelősségét, amennyiben az érintettek ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ily módon csökkentették a vagyont. E körben az elmúlt időszakban érdekes polémiák is kialakultak. Baranyi Róbert ügyvéd szerint megtörtént, hogy a felszámoló, nem várva meg az adós tényleges jelentkezését, minden további nélkül feljelentést tett. Az ügyészség azonban úgy döntött, hogy nem kizárólag a felszámoló szubjektív értékítéletéből kell kiindulni, hanem azt is vizsgálni kell, milyen objektív adatok valószínűsítik az elkövetést. Ha például az ügyvezető külföldön betegség miatt akadályozva van, nyilván nem tehető felelőssé, még ha ezt a felszámoló esetleg az adott szituációban így is gondolja.
