Furcsa jogtechnikai malőr történt a hazai végrehajtásra vonatkozó jogi környezet kialakítása során - hívta fel a figyelmünket a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara ügyvezető alelnöke, Császti Ferenc. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt módosító 2005. évi CLXII. törvény, valamint ezt követően a 31/2007 -es AB-határozat sajátos helyzetet idézett elő a végrehajtási törvényben: alapvetően megváltoztatta az árverési vevő fizetési kötelezettségének határidejét.
A Vht. 149. § (1) bekezdésének eredeti szövege a következő volt: "Az árverési vevő köteles a teljes vételárat az árveréstől - ha pedig az árverést jogorvoslattal támadták meg, a jogorvoslatot eldöntő határozat rendelkezése szerint a jogerőre emelkedéstől - számított 15 napon belül befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti számlára; ha elmulasztja, előlegét elveszti." A két módosítást követően a jelenlegi szöveg a következő: "Az árverési vevő köteles a teljes vételárat 15 napon belül befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti számlára; ha elmulasztja, előlegét elveszti." Ennek következtében az az abszurd helyzet állt elő, hogy az árverési vevő akkor is köteles az árverési vételárat megfizetni, ha az árverést jogorvoslattal támadták meg. Így jelentősen növekedett azoknak az ügyeknek a száma, amelyekben nagy összegű vételárak akár évekig állnak a bírósági végrehajtók letéti számláin, nemritkán ötvenmilliós összegek "parkolnak" kihasználatlanul. Ez a helyzet hátrányosan érinti mind az ügyfeleket, mind a végrehajtókat.
A kamara ezért azt kéri az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól, hogy soron kívüli törvénymódosítást kezdeményezzen annak érdekében, hogy a Vht. 149. § (1) bekezdése ismét régi formájában szerepeljen a végrehajtási törvényben.
