Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Múlt heti számunkban (Napi, 2007. november 14.) szóltunk arról, hogy közösségi védjegy (Community Trade Mark) bejelentést a belső piaci harmonizációs hivatalnál (BPHH) lehet tenni, a spanyolországi Alicante városában vagy - továbbítási díj ellenében - a nemzeti hivataloknál. A tapasztalatok szerint a procedúra előírásait, szabályait sokszor nem értik a hazai vállalkozások, jellemző panasz, hogy hosszúra nyúlik - akár egy évre is - a védjegykutatás folyamata, amelyet egyébként maguk az uniós hatóságok végeznek el.
A cégvezetőkkel ellentétben a jogászok azonban a következőt hangsúlyozzák: mivel adott termék külső formája egy bejelentéssel huszonhét országban védhető le, ezért fontos az eljárási szabályok rigorózus betartatása. A bejelentési nap elismerését követően a BPHH közösségi kutatási jelentést készít, amelyben megjelöli az általa fellelt olyan korábbi közösségi védjegyeket és közösségi védjegybejelentéseket, amelyek a közösségi védjegyként történő lajstromozás akadályát képezhetik. (A közösségi védjegynek egyébként alapvetően két követelményt kell kielégítenie: grafikailag ábrázolhatónak kell lennie és rendelkeznie kell megkülönböztető képességgel.) Azon tény is az alapos kutatás mellett szól, hogy a közösségi védjegy lajstromozására irányuló eljárás során a feltétlen kizáró okokat mindegyik tagállam tekintetében vizsgálják. Ha úgy tetszik, a közösségi védjegy esetében a cégeknek, bejelentőknek még nagyobb körültekintéssel kell eljárniuk, mint a tagállami védjegy esetében.
A közösségi védjegy-bejelentési eljárás hasonló a Magyar Szabadalmi Hivatal által lefolytatott eljárásokhoz. A BPHH megvizsgálja, hogy a közösségi védjegybejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismeréséhez szükséges feltételeknek, pozitív esetben értesíti a bejelentőt az ügyszámról, elvégzi az alaki vizsgálatokat és elkészíti a kutatási jelentést. Természetesen az a rosszabbik eset, ha találnak korábbi hasonló védjegy(ek)et, ekkor a bejelentőnek - aki megkapja a jelentést - lehetősége van a védjegybejelentés visszavonására is, elkerülendő, hogy sértse a kizárólagos használati jogosultságot.
A hivatal nagyon alaposan megvizsgálja, hogy a megjelölés rendelkezik-e megkülönböztető képességgel, nem leíró jellegű-e (ez utóbbi azt jelenti, hogy megvizsgálják, a megjelölés az unió valamely hivatalos nyelvén nem az áru vagy a szolgáltatás mennyiségét, minőségét, értékét, földrajzi származását vagy egyéb jellemzőjét jelöli-e). Azon kérdést is körbejárják, hogy az ominózus megjelölés nem vált-e általánosan használttá valamely tagállam nyelvhasználatban, az üzleti kapcsolatokban.
A tapasztalatok szerint a bejelentést követő egy év elteltével elkészül a kutatási jelentés, ezután hirdetik meg hivatalosan a védjegyet a Közösségi Védjegyértesítőben. Ezzel kezdetét veszi egy újabb stádium, a három hónapos felszólalási időszak. A felszólamlás joga nem csupán a korábbi védjegyek vagy védjegybejelentések jogosultjait illeti meg, hanem bárkit, pontosabban azon jogi és magánszemélyeket is, akik szerint jogaikat csorbítaná, jogaiknak gyakorlását ellehetetleníti a védjegy megadása.
Újabb két hónapos stáció következik, mivel a BPHH mindenkit értesít (bejelentőt, felszólalót) a tényekről, ez az intervallum arra szolgál, hogy már az egymás előtt sem "fedett" felek esetleg megegyezzenek az ügyben. A BPHH eljárásának eredménye értelemszerűen kétféle lehet: vagy elutasítják a kérelmet, vagy pedig lajstromozzák a védjegyet, a hivatal döntése okán bírósághoz lehet fordulni.
