Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az uniós irányelvek rendelkezései szerint minden tagállam köteles biztosítani, hogy az ügyletek pusztán azért mert elektronikus úton kötötték meg azokat, nem lesznek érvénytelenek. Ugyanakkor az eljárás újdonsága miatt a gyakorlatban számos kérdés merülhet fel például egy egymással ilyen módon üzletet kötni kívánó portugál és magyar cég között.
Mára minden vállalkozás kommunikációjának jelentős részét e-mailben folytatja. Részben a korábban telefonon intézett ügyek kerültek át e-mailekbe, ám gyakran a papíron történő írásos kommunikációt váltotta fel az elektronikus levelezés - fejtette ki Tóth Péter Benjamin, az Ideonod Kft. szakértője. Az e-mailek a tapasztalatok szerint rendszerint gyorsan, pontosan működnek. Kevesen gondolkoznak el azonban rajta, hogy mi történik, ha valami mégis balul üt ki, és még kevesebben rendezik jogilag pontosan ezeket a viszonyokat.
Európában a következő alapelv szerint ítélik meg az elektronikus szerződéseket: a jogerős szerződés létrejöttét az általános, klasszikus szerződéskötésre vonatkozó kritériumok alapján vizsgálják meg. Üzletfelek internetes megállapodásai esetében is a tagállamok határozzák meg, milyen követelmények megléte esetén ismerik el a szerződés érvényességét, és amit nem lehet megtenni a klasszikus, papíralapon megszületett kontraktusok esetében, azokat nem lehet megtenni a világhálón létrejött szerződések esetében sem. A menetrend nem változik, az ajánlattevő tesz egy feltétel nélküli ajánlatot, a másik fél azt elfogadja, erről tájékoztatja partnerét, és a körülményekből egyértelműen következik, hogy jogi kapcsolatot akartak létrehozni.
Tóth Péter Benjamin szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a cégek vezetői, üzletkötői fontos, ügydöntő kérdésekben e-maileket csak rendszeres üzleti kapcsolataiktól (beszállítók, futárok, értékesítők, ismert ügyfelek) fogadjanak el. A szerződés azt is mondja ki határozottan, hogy az egymás közötti kommunikációban (esetleg csak bizonyos ügytípusokban) az e-maileket is írásos közlésként fogadják el.
A szakember kiemelte: a visszaélések elkerülése érdekében az érintettek adják meg pontosan azokat az e-mail-címeket, amelyek ebben a kommunikációban részt vehetnek. Ezek mindig céges e-mail-címek legyenek. Egy e-mailt pedig mindig csak akkor tekintsenek kézbesítettnek, ha a címzett visszaigazolja az olvasását. Ez a szabály természetesen nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy valaki visszaéljen vele. Mivel az e-maileknél a kézbesítés sikerességében nem lehetünk biztosak, valakinek érdekében állhat az, hogy egy-egy e-mailről azt állítsa: azt nem kapta meg. Ez a dolog természetéből fakad, és természetes jelenség, tekintsük úgy, mint a gyorsaság árát.
Ezért abban az esetben, ha ésszerű időn belül nem érkezik meg a visszajelzés, a feladónak más kommunikációs eszközök útján kell ellenőriznie a megérkezést (például: telefon vagy levél). A szerződésben azt is érdemes rögzíteni, hogy a kommunikációra használt e-mail-címek postafiókját milyen gyakorisággal (például: minden munkanapon egyszer) kötelesek a felek ellenőrizni. Ez határozza meg azt, hogy milyen sürgős ügyekben alkalmazható az e-mailes kommunikáció - mutatott rá a szakember.
