Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A jogszabályok az adóst védik, nem a hitelezőt - hangzik a gyakori vélekedés gazdasági körökben, és valljuk be, sok igazság van benne. Pedig az ilyen adósra - aki "szívesen" használja más pénzét és esze ágában sincs késedelmi kamatot fizetni - nyomást lehet gyakorolni.
Baranyi Róbert gazdasági büntető szakjogász szerint mivel az első látszatra polgári jogi ügyletnek tűnő cselekménysorozat mögött büntetőjogi tényállás is meghúzódhat, a büntetőjogi eljárás adta lehetőségek segíthetnek a bajba jutott, jogkövető cégvezetőknek. Érdemes egyes ügyletek mögé tekinteni, és akár büntetőjogásszal is átvilágítani a történteket. Ez egyre gyakoribb, cégek, bankok, biztosítótársaságok, multik szívesen fordulnak konzulensekhez.
A pontosabb megértéshez az ügyvéd néhány gyakorlati példát vázol fel. Tegyük fel, az egyéni vállalkozónak előleget adunk a vállalkozói díjra. Ebben az esetben a hosszas és eredménytelen várakozás után feldühödött cégvezető nem beszélhet sikkasztásról, mert a vonatkozó jogszabály első fordulata szerint az csupán akkor valósul meg, ha az elkövető a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja. A vállalkozói díjra adott előleg esetében nyilván nem ez történt. Más a helyzet akkor, ha - a szerződés alapján - a bankókat anyagköltségre adtuk: a "mesterember" nem vette meg a például az iroda felújításához felhasználandó anyagokat, ezért sikkasztás miatt lehet feljelentést tenni ellene.
A kiindulási pont tehát a precízen megfogalmazott szerződés; a polgári törvénykönyv ismeri a szóbeli kontraktus fogalmát, ám ebben az esetben ezt el kell felejteni, mert a megrendelői és vállalkozói memória igen furcsa helyzeteket teremthet, és ez semmiképpen sem lesz elegendő egy büntetőeljárás elindításához. Optimális esetben a jól megszerkesztett szerződés pontosan megmondja, miben mulasztott a vállalkozó és mi is történt valójában.
Felmerül a kérdés: az ötletes vállalkozó egyes építési/felújítási anyagok megvásárlására azért vesz fel pénzt, hogy abból a korábban szintén anyagvásárlásra adott összeget finanszírozza. Ez már nem sikkasztás - mutatott rá Baranyi Róbert -, hanem csalás, a megtévesztés ugyanis olyan többlet tényállási elem, amelynek köszönhetően változik a büntetőjogi tényállás. A látencia egyébként magas, a magyar vállalkozókat sok mindenre kiképezte az élet az elmúlt húsz évben.
Az átadott idegen dolog lehet kaució is, például bérbeadó és bérlő között létrejött szerződés alapján. A kauciót a bérbeadó csak annak rendeltetése szerint használhatja - vagyis abból kell időlegesen kielégítenie a saját igényeit -, ha egy-két hónapig nem tud teljesíteni a bérlő. A fő probléma, hogy a bérbeadók többsége csupán némi erkölcsi aggályt érez akkor, amikor ezt az összeget már nem sokkal a szerződéskötés után teljesen más célra fordítja, nem tudván, hogy ez már bűncselekmény.
Az anyagvásárlásra vagy a bérleti díjra elkövetett sikkasztásból származó pénzt általában csak ideiglenesen akarja a később megvádolt személy "kölcsönvenni" - "lejáratra", hogy elkerülje a problémákat. Vissza akarja tenni a kasszába, ám mégis másképp alakul. Ha a kauciót időre vissza tudja tenni a hitelező házipénztárába, nehezen bizonyítható a sikkasztás, vagyis az, hogy a rábízott dologgal sajátjaként rendelkezett.
Ha a feljelentéssel való presszionálás nem vezet eredményre - mert például az elkövetőnek nincs pénze (ez gyakran előfordul) vagy elbagatellizálja a kérdést -, közvetítői eljárás keretében is rá lehet bírni az elkövetőt a (kár)érték megfizetésére, hiszen a sértett elsősorban a pénzét szeretné visszakapni, és nem egy elhúzódó büntetőeljárásban érdekelt - emelte ki a szakember.
