Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ügy kiindulási pontja a felperes és az alperes között létrejött bérleti szerződés volt, amelynek kapcsán a felperes nagy összegű kauciót fizetett. Majd az alperes súlyos szerződésszegésére hivatkozással felmondta a kontraktust, és a bérleményt vissza is adta neki. A felperes a kifizetett kaució visszafizetését kérte, a jogerős ítélet pedig az alperest súlyos milliók megfizetésére kötelezte.
A bonyodalmak a perújítási kérelem során kezdődtek, ezt értelemszerűen az alperes terjesztette elő, és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett új ítélet hozatalát, valamint a kereset elutasítását kérte. Úgy látta, részéről nem történt felmondásra okot adó, súlyos szerződésszegés, a felperes a bérlemény rendeltetésszerű használatában akadályozva nem volt, felmondása alaptalan. E körben tett tényállításaira, a zavartalan használat biztosítására nézve tanúbizonyítást ajánlott fel, valamint a bérleményről készült fotókat csatolt. Csatolta továbbá a felperessel folytatott levelezését annak igazolására, hogy az nem szólította fel az elszámolásra.
Az elsőfokú bíróság az alperes perújítási kérelmét, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította. Kifejtette, az alperes indítványa alapján kihallgatott tanúk vallomásai nem voltak alkalmasak olyan tények megállapítására, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a felmondási indokok ne lettek volna valósak, és a fotók sem igazolták, hogy a felperes a bérleményt zavartalanul használhatta volna. Rámutatott: a perújítás a jogerős ítélet ténybeli hibáinak orvoslására szolgál, az alperes azonban az ítéletet megdöntő tényt nem tudott bizonyítani.
A végzéssel szemben a perújító alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság érdemi bizonyítást folytatott le, ennek ellenére végzéssel döntött, holott ítéletet kellett volna hoznia. Előadta, az eljárás során olyan új bizonyítékokat tárt a bíróság elé, amelyekkel igazolta, hogy a felperes ok nélkül mondta fel a bérleti szerződést.
A másodfokú fórum szerint a Polgári perrendtartás (Pp.) 260. § (1) bekezdése kimondja, a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Tehát a felek bármelyike csak akkor élhet perújítással, ha az ott említett tényt, bizonyítékot vagy határozatot a korábbi eljárás során hibáján kívül nem érvényesíthette.
A Pp. 266. § (1) bekezdése akként rendelkezik, a bíróság hivatalból vizsgálja, hogy a perújítás a meghatározott előfeltételei fennállnak-e. A megengedhetőség körében azt kell elbírálni, hogy a perújító fél által a perújítás alapjául felhozottak valóságuk bizonyítása esetében alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon. A bíróság a tárgyaláson a perújítás érdemében is tárgyalhat és határozhat, ha azonban célszerűnek látszik, a perújítás megengedhetősége kérdésében külön tárgyal, és végzéssel határoz. Ha a bíróság a perújítást megengedhetőnek találja, az érdemi tárgyalást kitűzi, illetőleg a tárgyalást érdemben folytatja, ellenkező esetben pedig a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasítja.
Vagyis: perújítási kérelem esetén a hivatalbóli vizsgálatnak két együttes feltétel fennálltára kell kiterjednie. Egyrészt vizsgálni kell, hogy a felhozott tény, bizonyíték perbeli elbírálására a kérelmező önhibáján kívül nem kerülhetett sor, másrészt vizsgálni kell, hogy a kérelemben hivatkozott tények, illetve bizonyítékok elvileg alkalmasak-e a kedvezőbb határozat hozatalára, vagyis bizonyítottságuk esetén – a bizonyítottságot feltételezve – az eljárás más, a perújító félre kedvezőbb érdemi határozattal zárulna. A bíróság a megengedhetőség körében, amennyiben azt célszerűnek látja, külön is tárgyalhat, ez azonban nem terjedhet ki az érdemi vizsgálatra. Az új bizonyítékok tartalmi értékelése már a perújítás érdemére tartozó kérdés. Ha pedig a perújítás érdemi tárgyalásába bocsátkozott, utóbb már nem kerülhet sor a kérelemnek mint érdemi tárgyalásra alkalmatlannak elutasítására – emelte ki a Fővárosi Bíróság.
Az adott ügyben az elsőfokú bíróság a perújítás megengedhetősége kérdésében külön tárgyalt, azonban a perújító fél által felhozottakat tartalmilag is vizsgálta, túllépve a Pp. 266. § (1) bekezdésében meghatározott kereteket. A megengedhetőség körében két kérdésben kellett volna állást foglalnia: a perújító alperes önhibáján kívül nem került sor korábban a bizonyítékok érvényesítésére, továbbá hogy a felhozott bizonyítékok a határozat érdemi körébe vonhatók-e, valóságtartalmuk esetén a határozat érdemét érintették volna-e, illetve érintenék-e az alperest kedvezőbben – mutatott rá a Fővárosi Bíróság, amely új eljárást rendelt el.
