Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A másodrendű alperes az elsőrendű alperes alkalmazottjaként őrizte a Parlament épületét, amikor megtörtént a baj. Akkoriban a Parlament mellett építkezés folyt, ezt drótkerítéssel választották el a többi területtől, ám a kerítés egyik ajtaja nyitva maradt.
Utóbbit próbálta becsukni az őr, ám tette mindezt olyan lendülettel, hogy az kilengett a másik irányba és találkozott a későbbi felperes gépkocsijával. A jármű megsérült, hiszen a kapu magával húzta a drótkerítést, több méter hosszúságban leszakítva azt. A rendőrség vizsgálat szerint a balesetért az őr volt a felelős, mivel a kaput figyelmetlenül, nem kellő gondossággal akarta becsukni.
A felperes kérte a tehergépkocsi javítási költségeinek megfizetését, keresetét a polgári törvénykönyv (Ptk.) 348. §-ára alapította, arra hivatkozva, hogy másodrendű alperes a szolgálati ideje alatt, azzal összefüggésben okozta a kárt. Megítélése szerint a kötelezettségszegés tényét a jelentés parancsnoki záradéka is bizonyítja.
A köztársasági őrezred a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte, szerinte az őrnek a perbeli káresemény bekövetkezése nem volt felróható, mivel a nagy erejű szél és a merevítő nélkül lengő drótkerítés együttes ereje folytán a tőle elvárható erőfeszítés ellenére sem tudta a kaput megtartani. A Ptk. 348. § (1) bekezdésére történő hivatkozás kapcsán kifejtette: helytállási kötelezettsége nincs, figyelemmel arra, hogy a munkaterületet lezáró kapu nyitása és zárása nem tartozott a másodrendű alperes őr szolgálati feladatai közé.
Vagyis a kapu becsukásával az őr nem az elsőrendű alperes érdekében járt el. Az őr szerint a károkozás a szolgálati feladatának ellátása közben történt, amennyiben vele szemben a kárfelelősség megállapítható, úgy annak megtérítése munkáltatójának kötelessége.
Az elsőfokú bíróság szerint a felperes keresetének jogalapja kártérítés címén az elsőrendű alperessel szemben fennáll, az őrrel szemben azonban elutasította a keresetet. A köztársasági őrezred fellebbezett, szerinte az őr szolgálati feladatát nem képezte a perbeli kapu működtetése. Másodlagosan mindkét alperessel szemben a kereset elutasítását kérte, arra tekintettel, hogy az őr a perbeli kapu bezárása során úgy járt, el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felperes az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A másodfok a következőképp tett pontot az ügyre. Szerinte helytállóan vizsgálta az elsőfokú bíróság a Ptk. 348. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen azt, hogy az őr mint alkalmazott felelőssége, a Ptk. 339. § (1) bekezdése, mint általános kárfelelősségi szabály alapján megállapítható-e. A köztársasági őrezred pedig nem tudta kimenteni oly módon alkalmazottját, hogy annak nem lett volna felróható a káresemény bekövetkezte – emelte ki a bíróság –, hiszen az őr például azzal menthette volna ki magát, ha bizonyítja, hogy a szél olyan erős volt, hogy kizárólag az okozta a kárt, vagy a kapu állapota miatt nem tudta megakadályozni a káreseményt. Ám a másodrendű alperes a felróhatóság körében nem tudta magát kimenteni.
A jogerős döntést hozó bíróság rámutatott: nem azt kellett vizsgálni – miként tette azt az elsőfokú fórum – hogy az őrnek munkakörén belül szolgálati feladata volt-e a perbeli kapu becsukása. A Ptk. 348. § (1) bekezdésében foglalt munkáltatói felelősség megállapításának feltételei közül az, hogy a károkozó munkavállaló, alkalmazott legyen, nem volt vitatott: az őr a köztársasági őrezred alkalmazottja.
További feltétel, hogy a munkavállaló magatartása és a kár bekövetkezte közötti okozati összefüggés a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti általános kárfelelősségi szabály alapján megállapítható legyen, ez a fent kifejtettek értelmében bizonyítást nyert. Végül, az alkalmazott károkozásának a munkaviszonyával összefüggésben kell bekövetkeznie. A bírói gyakorlat – a jogalkotó szándéka szerint – nem zárja ki a munkáltató felelősségét az alkalmazottjáért abban az esetben sem, ha az alkalmazott munkaköri leírásába, feladataiba nem tartozó, vagy a munkáltató által tiltott tevékenységgel összefüggésben okoz kárt (BH. 1986. évi 230. számú eseti döntés.)
Megjegyezte a másodfokú bíróság, hogy megállapítható a munkáltató felelőssége a bekövetkezett kárért abban az esetben is, amikor a munkavállaló bűncselekménnyel okozza a kárt, bár ez nyilvánvalóan nem tartozhat a munkaköri feladatai közé (BH. 1983. évi 443. számú eseti döntés). A fentiekre tekintettel az őr az elsőrendű felperes alkalmazottjaként, munkaideje alatt okozta a kárt, megállapíthatóan munkaviszonyával összefüggésben, így nem volt jelentősége annak, hogy a kapu becsukása szolgálati feladatai közé tartozott-e.
