Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A felperes biztosító szerint a szerződés egyértelmű: az alperes által közvetített, létrehozott szerződéseknek a jutalékát, ha három éven belül megszűnnek, vissza kell fizetni. Alperesünk szerint a szerződés erre vonatkozó, a kockázatviselést rendező pontja tisztességtelen, jó erkölcsbe és jogszabályba ütköző, semmis kikötés.
Mégpedig azért tisztességtelen, mert neki a szerződés megszűnését követően nincs lehetősége, jogosultsága kezelni a biztosításokat, ez a feladat a felperest terhelte volna, aki megszegte a szerződés megszűnése után is fennálló együttműködési kötelezettségét, a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 4. § (4) bekezdését, illetve a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 21. §-át – vállalta a jogvitát az alperes. Utalt arra, hogy Ptk. 478. § (2) bekezdése értelmében a megbízott a díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre.
Az elsőfokú bíróság fizetésre kötelezte az alperest. Szerinte az alperes nem bizonyította, hogy a megbízási szerződés nem a felek szabad akaratából jött létre, illetve annak tartalmát nem szabadon állapították volna meg, valamint azt sem támasztotta alá, hogy a szerződés jogszabályba, illetve jó erkölcsbe ütközik.
A bíróság kifejtette: az alperes üzletszerzési tevékenységével szemben a felperes, feltételül szabva a szerződések hároméves fennmaradását, rendszeres, viszonylag magas összegű jutalékot fizetett, így abban az esetben, amennyiben a szerződés három évig hatályban marad, az alperesnek jelentős jövedelmet jelent. Az alperes egyoldalú előny kikötésére vonatkozó védekezésével szemben a bíróság osztotta a felperes érvelését, hogy a felek a szerződés megkötésekor megállapodtak abban, hogy a jutalékot elszámolás jelleggel fizetik ki. Az elsőfokú ítéletet támasztotta alá a meghallgatott szakértő is.
Fellebbezés következett – természetesen az alperes részéről. Szerinte a felperesnek kötelezettsége lett volna a jogviszony megszűnését követően is az alperes által kötött szerződések után az állományápolási feladatokat ellátni, az ügyfelekkel a kapcsolatot fenntartani. Az alperesnek tudomása van arról, hogy jogviszonya megszűnését követően az általa kötött biztosításokat a felperes szétosztotta az üzletkötői között. Az alperes a szerződés megszűnésének napján átadott minden iratot a felperesnek, amelyek a szerződések további gondozásához szükségesek voltak, azonban a felperes a szerződések állományápolási feladatait nem látta el.
A felperes pedig a peres eljárás során nem tudott olyan levelet becsatolni, amelyben arról tájékoztatta volna az alperest, hogy az ügyfél nem fizeti a díjat, vagy meg kívánja szüntetni a szerződését, ezért az alperes tegyen meg mindent a szerződés fenntartása érdekében – állította a fellebbezés.
A másodfok azonban szintén a felperes javára döntött és rámutatott: a perbeli időszakban hatályban volt, a biztosítóintézetekről és biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 37. § (3) bekezdése, mind az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény 12. § (1) bekezdése. Ezek alapján megbízási díj (jutalék) a megbízott részére akkor jár, amennyiben megbízó a szerződést a harmadik féllel megkötötte, illetve az fennáll, teljesedésbe ment.
Így az alperes egyben kereskedelmi ügynöknek is minősül, mivel díjazás ellenében, állandó jellegű megbízás alapján közvetített szolgáltatást. Mivel a felperes a Ptk. 218. §-a értelmében a fenti jogszabályi rendelkezésekkel összhangban feltételhez kötötte a végleges megbízási díj fizetési kötelezettségét, így erre tekintettel sem volt a szerződéses kikötés tisztességtelen, illetve jó erkölcsbe ütköző. Megjegyezte a másodfokú bíróság, hogy a kikötés jó erkölcsbe ütközése megállapításakor az általános társadalmi normákra kell figyelemmel lenni, a szerződéses kikötésnek azt kell sértenie, az pedig, a fentiekre tekintettel is, nem volt megállapítható.
Azt azonban valóban nem helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek nincs állományápolási feladata, hiszen a jogszabályok alapján a megbízó az adott helyzetben elvárható módon köteles a kereskedelmi ügynök kötelezettségei teljesítését elősegíteni. Az alperest terhelte a Polgári perrendtartás (Pp.) 164. § (1) bekezdése értelmében ebben a körben annak bizonyítása, hogy a fenti együttműködési kötelezettségét a felperes megszegte, és a felperesnek felróható okból szűntek meg a biztosítási szerződések a megbízási szerződésben meghatározott három éven belül. Ám az alperes a másodfokú eljárásban sem terjesztett elő konkrét bizonyítási indítványt – zárta le jogerősen a vitát a Fővárosi Bíróság gazdasági kollégiuma.
