Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A felperes – a gyógyszerkasszát felügyelő állami szerv – azért indított pert, mert szerinte az ellenőrzések során kiderült, hogy az érintett háziorvos több vényen „orvosszakmai szempontból indokolatlanul kiemelt támogatással rendelt” gyógyszert, jelen esetben tápszert. A felperes szerint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-a határozza meg az egészségügyi dokumentáció fogalmát, a 136. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos adatokat az egészségügyi dokumentáció tartalmazza. Ám az adott esetben e dokumentációban nem szerepelt a kiemelt támogatással történő rendelés indokoltságának (a beteg állapotára vagy annak változására vonatkozó adat) dokumentálása.
Az alperes szerint a gyógyszerek rendeléséről szóló jogszabálynak megfelelően a kezelőorvos minden esetben szakorvosi javaslatra írta fel a tápszert. A kiemelt támogatással történő rendelés lehetőségét a beteg kórképe alapozza meg, ami teljes mértékben dokumentálva volt. Álláspontja szerint az egészségügyi dokumentáció fogalmába nem tartozik bele a beteg tápláltságára vonatkozó adatok rögzítése. Mivel az alperes a jogszabályokban rögzített dokumentációs kötelezettségének eleget tett, azaz a tápszer dokumentált kórkép alapján, szakorvosi javaslatra került felírásra, nem okozott kárt a felperesnek. Más dokumentációra nem volt szükség – érvelt.
Az elsőfokú bíróság fizetésre kötelezte az alperest, és kiemelte: a finanszírozó ellenőrző hálózatának orvosai útján jogosult a betegdokumentáció alapján az ellátás szakmai szabályok szerinti minőségét és az ellátás igénybevételének indokoltságát ellenőrizni, amihez szakértőket vehet igénybe. A felperes ellenőrző főorvosai az alperesnél végzett ellenőrzés során megállapították: az alperes megszegte az egészségügyi törvényben és az alapmegállapodásban előírt dokumentációs kötelezettségét, s e szerződésszegés miatt nem volt jogosult a felperes által nyújtott kiemelt támogatásra, ezért a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 318. §-a alapján köteles a szerződésszegéssel okozott kárt a felperes részére megtéríteni.
Az alperes fellebbezésében kifejtette: a bíróság azt mondta, hogy a kár alapja nem a tápszerrendelés indokolatlansága, hanem a dokumentációs kötelezettség elmaradása. Ám neki – vagyis az alperesnek – sem jogszabály, sem szerződés alapján nem volt további dokumentációs kötelezettsége (amit kellett a paragrafusok alapján, azt rögzítette), így szerződésszegésének és kártérítési felelősségének megállapítása téves az első fok részéről.
A másodfokú bíróság alaposnak találta a fellebbezést, mert szerinte sem állapítható meg a perbeli adatokból az alperes szerződésszegése. A felperes ellenőrzési jogosultságát természetesen rögzítik a paragrafusok, ám az alperes a felperes által „hiányolt” dokumentációs kötelezettsége közvetlenül az egészségügyi törvényből nem vezethető le. És azért nem, mert nem alapjogról, hanem adminisztrációs feladat megállapításáról van szó, aminek köztudottan többlépcsős a szabályozása, s az egyes intézménytípusok esetében speciális követelményeket tartalmazhat.
Ilyen közbenső szabályok lehetnek például a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló további jogszabályok és egyéb – tételes – jogszabályok. Annak sem lett volna akadálya, hogy a felek megállapodásukban rögzítsék az alperestől megkívánt dokumentációt. Arra azonban nincs törvényes lehetőség, hogy a felperes ellenőrzése során az egészségügyi dokumentációra vonatkozó törvényi rendelkezésre utalással külön elő nem írt vagy megállapodásukban nem szereplő momentumot kérjen számon.
A szakorvos által rendelt gyógyszerhez nyújtott egészségbiztosítási támogatás a szolgáltatótól csak valamely jogszabályban rögzített kötelezettségszegés, mulasztás esetén követelhető vissza, ilyen az alperes esetében nem volt megállapítható – döntött jogerősen a Fővárosi Bíróság, amely alaptalannak találta a kártérítésre irányuló keresetet.
