Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A fő szabály szerint végelszámolásra a cég legfőbb szervének elhatározása alapján kerülhet sor, ám e körben létezik számos speciális rendelkezés. Az egyik legfontosabb a kényszer-végelszámolás intézménye, amikor is a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásban hozott határozata a céget megszűntnek nyilvánítja. Vagyis, kényszer-végelszámolásra mindig a cégbíróság valamely törvényességi felügyeleti eljárása folytán kerül sor, mégpedig akkor, ha a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, illetve ha a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be. Utóbbi esetben a „nem önkéntes” végelszámolást egy éven belül be kell fejezni. A cégbíróság a határidőt a végelszámoló kérelmére, indokolt esetben egy alkalommal hat hónappal, illetve ha peres eljárás van folyamatban, e per jogerős befejezéséig meghosszabbíthatja.
Speciális esetünkben az ügy „korlátlan ura” a cégbíróság, a végelszámoló személyét is ő jelöli ki. Általában nem a cég vezető tisztségviselőjét rendeli ki, ám kivételesen indokolt esetben erre is mód lehet. Ugyanakkor a vezető tisztségviselők, illetve a társaság tagjai körén kívül eső más személy végelszámolóvá történő „kinevezésének” különösen akkor lehet helye, ha a vezető tisztségviselők, illetve a tagok között nincs olyan személy, akivel szemben a végelszámolás célját, eredményes lefolytatását illetően ne merülnének fel aggályok.
Érdekes a helyzet a nem jogi személyiségű gazdasági társaságoknál, például betéti társaság esetében. Tegyük fel, a beltagok kiválása folytán nem maradt üzletvezetésre és képviseletre jogosult tag, és emiatt következik be a jogutód nélküli megszűnés – ilyen esetben a kültagot is üzletvezetésre és képviseletre jogosultnak kell tekinteni. Ez azért fontos, mert éppen a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok esetében nincs rendszerint semmi vagyon.
Fontos szabály az is, hogy a kényszer-végelszámolás során a cég legfőbb szerve nem dönthet a cégnek a végelszámolási eljárás alatti működtetéséről, illetve az eljárás megszüntetéséről, a végelszámolás kezdő időpontját követően pedig a cég szervei nem hozhatnak az egész „tranzakció” céljával ellentétes döntéseket.
Garanciális rendelkezése az új kódexnek, hogy a kényszer-végelszámolás során kirendelt végelszámoló a cég vagyonát csak nyilvános pályázat, illetve árverés útján értékesítheti. Noha a nyilvános pályázat, illetve az árverés növeli az eljárás költségeit, a jogalkotó elképzelései szerint mégis átláthatóbbá teszi a bíróság által kirendelt, és nem a tulajdonosi kör bizalma révén vezető tisztségviselővé tett végelszámoló tevékenységét.
A költségek viselése terén érdemi eltérés nincs a fő szabályhoz képest, a végelszámolás igazolt költségeit itt is a gazdálkodó szervezet viseli, ebbe a körbe tartozik az ügyvédi költség, a cégbírósági eljárás illetéke (változásbejegyzési kérelem illetéke), a Cégközlönyben megjelenő közlemény(ek) díja és a végelszámoló díja. A végelszámoló által benyújtott, a cég törlésére irányuló kérelem illetékmentes, és a cég törlését tartalmazó végzés közzétételéért sem kell költségtérítést fizetni.
Egyébként amennyiben a végelszámoló díjáról nem rendelkezik a legfőbb szerv, erről a cégbíróság határoz. Ha a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján vagy a későbbiekben azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, bejelentése alapján a cégbíróság felszámolási eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ily módon a végelszámolónak a cégbíróság által megállapított díja felszámolási költségnek minősül.
