Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A felperes – a kárt szenvedett külső cég – azért indított pert, mert az alperes dolgozói a kábeltévé telepítésével összefüggésben végeztek munkálatokat és a fúrás során megsérült egy fontos közcsatorna, valamint beszakadt az úttest is. Az alperes képviselője jegyzőkönyvben vállalta a károkozás és a helyreállítás költségeit. Miután az alperes a felperes felszólítása ellenére sem fizetett, utóbbi a bírósághoz fordult.
Az alperes arra hivatkozott, sohasem volt olyan nevű alkalmazottja, aki aláírta a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet aláíró személy nem volt jogosult az alperesi társaság nevében semmiféle nyilatkozatot tenni és kötelezettséget vállalni. Előadta továbbá, hogy a kérdéses úr az alperes alvállalkozójának alkalmazottja, akivel ő vállalkozási szerződést kötött, ezért – meglátása szerint – a felperesnek, a károsultnak, ezen társasággal szemben kell követelését érvényesítenie és rossz céget perelt be.
Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak minősítette. Megállapította, hogy a helyszínen irányított fúrásokat végző cég az alperesi társaság alvállalkozója volt, amelynek tevékenységéért az alperes igenis felel, mégpedig a Ptk. 391. §-a szerint pontosan úgy, mint ha saját maga járt volna el. A károkozás tényét a helyszíni jegyzőkönyvben dokumentálták, ezt a tanúvallomások is alátámasztották, a felperes csatolta és igazolta a károkozás tényét alátámasztó helyszíni munkalapot és jegyzőkönyvet.
Az elsőfokú fórum utalt rá, hogy az alperes védekezését nem tudja elfogadni, mivel alvállalkozójáért úgy felel, mintha maga végezte volna el a munkát. Ám az alperes mégis fellebbezett, szerinte közte és a balszerencsésen alakult fúrási munkálatokat végző cég között alvállalkozói szerződés volt, köztük vállalkozói jogviszony állt fenn. Szerinte a felelősség nem őt, hanem szerződéses partnerét terheli.
A másodfokú tanács elfogadta a fellebbezés érveit és a következőket fejtette ki. A perbeli káreseményt nem az alperes, hanem a vele szerződéses jogviszonyban álló cég okozta. Az elsőfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 391. § (3) bekezdésében foglaltakra alapozta. A Ptk. ezen bekezdése kimondja, hogy a vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mint ha a munkát maga végezte volna; alvállalkozó jogosulatlan igénybevétele esetén pedig felelős minden olyan kárért is, amely anélkül nem következett volna be. Az alvállalkozóért való felelősség ezen szabályozása lényegében a Ptk. 315. §-ában foglaltakból ered, amely szerint aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához mást vesz igénybe, annak magatartásáért felelős.
Ám figyelemmel arra, hogy ez utóbbi rendelkezés a Ptk. rendszerében a szerződésszegés közös szabályai címszó alatt található, az elsőfokú bíróság által hivatkozott paragrafus pedig a vállalkozási szerződés szabályain belül a felek jogai és kötelezettségei közt szerepel, a másodfokú bíróság szerint egyértelmű a helyzet: a hivatkozott felelősségi szabály kizárólag a szerződéses jogviszony keretén belül okozott károkra alkalmazható.
A felperes – mint károsult – a perbeli káreseményt illetően harmadik személynek minősül, ezért kizárólag a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségi szabályok alapján érvényesíthet kártérítési igényt. A vonatkozó bírói gyakorlat egységes abban, hogy a hivatkozott felelősségi szabályok szorosan csak a megbízási szerződésre vonatkoztathatók, azok más jellegű jogviszonyok esetén nem vehetők figyelembe.
Összegzésképp: a fentiekből kiindulva semmilyen jogi relevanciával nem bírt az alperes és a vele szerződéses viszonyban levő károkozó jogviszonyának vállalkozói vagy alvállalkozói szerződéskénti minősítése. A felek jogviszonyában kizárólag annak volt jelentősége, hogy a felperes kárát nem vitásan nem az alperes okozta, ehhez képest az alperessel szembeni kártérítési igény a már kifejtettek szerint megalapozatlannak bizonyult. Erre figyelemmel a felperes keresetét jogalap hiányában kellett elutasítani. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartás (Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
