Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hatályos jog szerint szóbeli végrendeletet az tehet, aki az életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentős nehézséggel tehetne. A szóbeli végrendelet pedig akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóban előadja, és ez alkalommal kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete. Az írásbeli magánvégrendelet tanújának személyére nézve, valamint az ő és hozzátartozója érdekeltségére tekintettel megállapított korlátozások a szóbeli végrendeletre is irányadók, a tanú írni tudása azonban a szóbeli végrendelet érvényességének nem feltétele.
A MOKK alelnöke, Tóth Ádám szerint a Ptk. öröklésjogi könyvének egyik problematikus pontja a szóbeli végrendelet intézménye, amely az esetek nagy százalékában eredményez úgynevezett kreált végrendeletet. Nem túlzás az az adat, miszerint ötven szóbeli végrendeletből negyvenkilencet az örökhagyó halála után találnak ki. Hollandiában vagy Olaszországban nincs, ahol pedig igen, a szóbeli végrendelkezés feltételei jóval szigorúbbak a hazai előírásoknál, csak nagyon kivételes esetben teszik ezt a formát, módot lehetővé.
A probléma a következő: szóban végrendelkezni közvetlen életveszélyben lehet, minimum két tanú jelenlétében. A közjegyzők szerint azonban közvetlen életveszélyben az ember belátási képessége csökken, és akár még átmeneti cselekvőképtelenség is felléphet a végrendelkezőnél. Ennek következtében lehetséges, hogy végakarata nem a valós akaratát fogja kifejezni. Gondoljunk csak bele a következő szituációba: át akarunk menni a gyalogjárón, ám jó magyar gyakorlat szerint a zebrán is az autóknak van elsőbbsége, és az utolsó pillanatban ugrunk félre. Már ilyen helyzetben is kisebb sokkot kaphat az ember, de belátási képessége bizonyosan szűkül.
A szóbeli végrendelet ugyanakkor hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után, megszakítás nélkül legalább harminc napon át nehézség nélkül készíthetett volna más alakban végrendeletet. Jelentős változás – emelte ki Tóth Ádám –, hogy a törvényjavaslat három hónapról harminc napra csökkenti a szóbeli végrendelet hatályát a megtételének feltételéül szolgáló tényállás megszűnését követően. A szóbeli végrendelettel kapcsolatos bizonytalanságok indokolják, hogy az ilyen végrendelet – a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után – csak addig maradjon hatályos, amíg az örökhagyó írásbeli végrendeletbe foglalhatja végakaratát. Ehhez pedig a harminc nap elegendő. Összességében azonban a közjegyzők a nyugat-európai példát követnék, ahol a szóbeli végrendeletre csak kivételes esetekben van mód, illetve egyes tagállamok joga nem ismeri el ezt a megoldást.
Ha a jogalkotó meg kívánja tartani a jogintézményt, a MOKK javaslata alapján szigorítani kellene annak feltételeit: a jelenlegi minimálisan két tanú jelenléte helyett négy tanút írna elő. Ezt az is indokolja, hogy míg az írott végrendeletnél az irat, az íráskép önmagában is tanúsítja, hogy az az örökhagyótól származik, a szóbeli végrendeletnél ezt pusztán a tanúk kijelentése támasztja alá. Az egyik tanú esetleges halála esetén pedig előfordulhat, hogy mindössze egy tanú szóbeli kijelentésére kell alapozni a hagyaték átadását.
