Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A gazdasági célú illegális szoftverhasználat magyarországi arányszámai (42 százalék) meghaladják az uniós átlagot (35), ezért is célja a Business Software Alliance (BSA) magyarországi bizottságának, hogy a hazai illegalitási arányt leszorítsuk az uniós átlagra. (Ebben az adatban Bulgária és Románia mutatói nem szerepelnek.) A BSA elnöke, Simonkovics Sándor szerint ez azért nehéz feladat, mert kezdetben, a hetven-nyolcvan százalékos illegalitási aránynál könnyű volt látványos eredményeket elérni, ám negyven százalék környékén már minden egyes százalékpont-csökkenésért nagyon keményen meg kell dolgozni.
Nem tűnik-e olykor szélmalomharcnak a BSA tevékenysége, hiszen sokan a „kőkemény” gazdasági törvényszerűségekre hivatkoznak lebukásuk alkalmával? – tettük fel a kérdést. Simonkovics Sándor szerint a gazdasági törvényszerűségekre való hivatkozás sokkal inkább ürügye, mintsem az oka az illegális szoftverhasználatnak. Egy vállalkozás üzemeltetése igen sok költséggel jár, a szoftver csupán az egyik ezek között. A vállalkozások a számítógépeken kívül számos eszközt, gépjárművet is vásárolnak, ezek beszerzési és üzemben tartási költségei a legtöbb európai országban nagyjából azonosak. A szoftver csak két tekintetben különbözik ezektől: egyrészt könnyű lemásolni, másrészt a jogszerűtlen másolást a köztudat még mindig nem tekinti bűncselekménynek, holott a törvény egyértelműen oda sorolja.
Sokan hivatkoznak arra, hogy a szoftverek drágák. Ez a hivatkozás mindig az illegálisan másolt szoftvereket tekinti viszonyítási alapnak, így ez az érvelés torz, hiszen az illegális másolás és terjesztés – azon kívül hogy bűncselekmény – nem számol a jelentős fejlesztési, marketing- és terjesztési költségekkel.
Ám ha egy szoftver árát számoljuk, és ha tekintetbe vesszük, hogy a használati ideje több év – emelte ki az elnök –, akkor egész más ár–érték arányokat kapunk. Például ha egy operációs rendszer 23-24 ezer forintos árát és hároméves életciklusát számoljuk, akkor havi költségként öt-hatszáz forintot kapunk, ami összehasonlíthatatlanul alacsonyabb például a cégek által fizetett havi mobiltelefon-költségeknél. (Hasonló nagyságrendű összeggel lehet számolni az irodai és egyéb alkalmazásoknál is.) Ugyanakkor hozzájárulásuk a cég hatékony munkavégzéséhez hasonló vagy nagyobb, mint a mobiltelefonoké, ahol az illegális másolás nem torzítja az értékítéletet.
A probléma gazdasági és jogi megközelítése nehezen választható ketté. A jog tágabb értelemben vett feladata a társadalom és a gazdaság működési szabályainak rögzítése. A tulajon – ezen belül a szellemi tulajdon – törvényi védelme minden civilizált társadalom működésének egyik alapfeltétele. E tekintetben az illegális szoftverhasználat semmiben sem különbözik a tulajdon ellen elkövetett más törvénysértéstől.
A szellemi tulajdonhoz való jogot viszont azért kell kiemelten kezelni – mondta a BSA elnöke –, mert a társadalom gazdagsága és gyarapodása ma minden eddiginél nagyobb mértékben függ a az egyének szellemi teljesítményétől és a hozzá kapcsolt gazdasági érdekektől, vagyis attól, hogy a szellemi teljesítményt mennyire lehet bekapcsolni a gazdaságba. A szellemi teljesítmény és tulajdonjogának védelme ösztönzően hat a kutatásra, fejlesztésre, az innovációra és ezzel az egész gazdaság fejlődésére.
Az illegális szoftvert használó vállalkozások törvénybe ütköző módszerekkel csökkentik a költségeiket, és az így leszorított áraikkal gazdaságilag lehetetlen helyzetbe hozzák a törvényes keretek között működő vállalkozásokat. Ha egy iparág ilyen körülmények között működik, akkor az a nyereségtermelő képességére, az általa legálisan foglalkoztatottak számára, végső soron az állami költségvetéshez való hozzájárulására is negatív hatással van. Az illegális szoftverterjesztés és -használat a feketegazdaságot erősíti, és nem járul hozzá az állami adóbevételekhez és a foglalkoztatottsághoz. Érthető, hogy a mindenkori kormány egyre határozottabban lép fel e jelenséggel szemben.
