Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ha a parlament elfogadja a Btk.-módosítás átfogó koncepcióját, több, a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmény is átalakul. Némelyik csupán egy-egy értelmező rendelkezéssel egészül ki, ám egyes tényállásoknál igen jelentős változások várhatók. Utóbbi körre az egyik legjobb példa a csődbüntett – mutatott rá Baranyi Róbert ügyvéd. A korábbi szabályozás három elkövetési alakzatra bontotta a csődbüntettet (a Btk. jelenlegi törvényi tényállását lásd a keretes részben – a szerk).
Fedezetelvonó csődbüntettel számolhatott az, aki a fizetésképtelenség bekövetkezése után fejtette ki az elkövetési magatartást, például visszadátumozott szerződéssel eladta azt az autót, amelyet már csak a felszámoló értékesíthetett volna. Csalárd bukást valósított meg az, aki a fizetésképtelenség beállta előtt – és így direkt a fizetésképtelenség bekövetkezése érdekében – akarta elvonni a gazdasági társaság vagyonát. Továbbá úgynevezett adminisztratív csődbüntettet követett el az, aki a felszámolási eljárás sikerességét akarta meghiúsítani, például – tipikus eset – nem adta át a felszámolónak a cég iratait. Csalárd bukás miatt Magyarországon viszonylag ritkán indult eljárás, míg a másik két alakzat elkövetése miatt már gyakrabban léptek fel a hatóságok.
A gazdasági élet követelményei miatt azonban változtatni kell a hatályos szabályozáson – erre utal a tervezet is. Mégpedig a büntetőjogi kódex vonatkozó passzusát kell átírni, hiszen nem elegendő, ha pusztán a bírói gyakorlat reagál a megváltozott környezetre és próbálja kezelni a felmerülő kérdéseket. A bírói gyakorlatban ugyanis már folyamatosan visszatérő problémát jelentett, hogy mikor beszélünk fedezetelvonó csődbüntettről, mikor csalárd bukásról és vajon a cég vezetői mikor kerülhettek/voltak abban a helyzetben, amikor a fizetésképtelenség tényét már mindenképpen látniuk kellett. A jogalkotó ezért – a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokra is tekintettel – a normát precízebbé, pontosabbá akarja tenni. Ezen természetesen nem azt kell érteni, hogy a jogalkotó a kilencvenes években nem értett a feladatához, hanem azt, hogy a norma megalkotásakor még nem lehetett konkrétan tudni, miképpen válik be annak gyakorlati „tesztelése”. Ennek komoly jogdogmatikai okai is vannak, hiszen a magyar jog – szemben az angolszász rendszerrel – nem ismeri el a bírói precedensjogot, vagyis egy-egy bírói ítélet hazánkban legfeljebb iránymutatást tartalmazhat, jogi kényszert nem.
Az új szabályok azt mutatják – emelte ki Baranyi Róbert –, hogy a jogalkotó már abban a köztes időszakban is büntetni rendelné az elkövetési magatartást, amikor a gazdasági társaságot még csupán fenyegeti a fizetésképtelenség ténye. Vagyis: van egy pont – amelyet a törvény alapján a bíró határoz meg –, amikor a hitelezőnek még fogalma sincs a közelgő csődről, ám az ügyvezetőnek már bizonyos jelek alapján felelősséggel kell számolnia annak bekövetkeztével. A hitelezők fokozottabb érdekvédelme miatt tehát mind a gt., mind a cstv. vonatkozó rendelkezéseit kibővítenék, és ha az ügyvezető nem megfelelően jár el a már említett időszakban, reálisan számolhat azzal, hogy magánvagyonával felel a hitelezői igény csorbításáért.
Az ügyvéd kiemelte: a koncepcióból kiolvasható, hogy a jogalkotó azt érti a köztes eset fogalmán, amikor már elindult az a folyamat, amelynek során a fizetésképtelenség – minden további újabb elkövetés nélkül is – bekövetkezik. Vagyis, követik azt a bírói gyakorlatot, amely nem egy ügyben úgy foglalt állást, hogy a fizetésképtelenség már korábban megállapítható volt az adott ügyben, mint ahogy a polgári bíróság elrendelte a felszámolást.
