Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Némi pikírtséggel úgy is fogalmazhatnánk, a fent említett extrém helyzet egy korlátokat nem ismerő hölgy életviteléből fakad, ám a „hétköznapi magyar élet” bizalmas életviszonyaiban is könnyen előfordulhat hasonló – az apaság kérdését jogilag rendezni kívánóknak tehát jól fel kell kötniük a nadrágjukat.
A magyar jog abból indul ki, hogy a megszületett gyermek családi jogállását lehetőleg úgy kell rendezni, hogy a jog szerinti apa megegyezzen a valódi apával. A családjogi törvény értelmében a gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő, vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott.
Itt a jog vélelmezi, hogy a házasságban élő anya esetében a férj az apa, és őt anyakönyvezik a gyermek apjaként. Sőt, akkor is a gyermek apjaként anyakönyvezik a férjet, amennyiben az anya már a fogamzáskor, illetve az azóta eltelt időben a férjétől külön élt.
Fogamzási időnek a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt időt kell tekinteni, mind a két határnap hozzászámításával. A jog tehát hangsúlyozottan abból indul ki: az a legvalószínűbb, hogy a gyermek az anyával házasságban élő férfitől származik. Ez megmutatkozik abban is, hogy ha egy hölgy a házasságának megszűnése után újból férjhez megy, az újabb házasságának fennállása alatt született gyermek apjának akkor is az új férjet kell tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése közt háromszáz nap nem telt el.
Az apasággal összefüggésben teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat is tehető – újabb jogi vélelem, hogy aki elismeri magáénak a gyermeket, azért teszi azt, mert valóban az ő leszármazottja. Az a férfi tehát, akitől a gyermek származik, a fogamzási idő kezdetétől fogva a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerheti el, ha a törvény értelmében nem kell más férfit a gyermek apjának tekinteni, és a gyermek legalább tizenhat évvel fiatalabb, mint a nyilatkozó.
Mindezen vélelmeket azonban meg lehet dönteni, és bírósági eljárásban bizonyítani lehet, hogy a gyermek nem azé, akit a jog szerint megillet az apaság vélelme. Amennyiben a vélelmet sikerült megdönteni, peres eljárásban megállapíthatják más személy apaságát.
Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke vagy utólagos házassága, sem teljes hatályú apai elismerés, sem pedig reprodukciós eljárás – apának tekinthető a mesterséges megtermékenyítésben közreműködő férfi is – alapján nem állapítható meg, bírósági út következik. A bíróság a szokásos jogi procedúrán túl például vértulajdonság vagy a származás megállapításához szükséges más orvos szakértői vizsgálatot is elrendelhet, ennek tűrésére bármelyik érdekelt kötelezhető.
A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik. Az apaság megállapítása iránt indult perben a bíróság igyekszik a teljes tényállást felderíteni, és itt már olyan kérdések is felmerülhetnek, hogy mi tekintendő huzamosabb ideig tartó bizalmas viszonynak. Ezekre a kérdésekre egy törvénykönyv egzaktan már nem tud válaszolni, a feleleteket a legfelsőbb bírósági gyakorlat munkálta ki.
